Kicsit szégyellem magam amiatt, hogy szerintem ez az év legjobb könyve. Bár azért nagyon nem lepődök meg magamon, hiszen már évek óta csak azért kapnak a gyerekek mindig legót, mert magamnak venni kicsit ciki lenne. A Lego minifigurák a kezdetektől napjainkig című kötetről van szó, ami a kis sárga fejű emberkék történetét meséli el, és majdnem kétezret be is mutat közülük. Jól jellemzi a Lego, illetve a cég termékein belül is a minifigurák nimbuszát, hogy hasonló kiadványt más játékok esetében katalógusnak neveznének, és kizárólag a termékvonalak bemutatását, megvásárlásuk ösztönzését szolgálná.
A Legónál azonban a prospektus is érték, és a rajongók azért is hajlandóak meglehetősen tetemes összeget fizetni, hogy a vágyott, de gyűjtői értékük miatt számukra elérhetetlen, pár grammos (és előállítási költségüket tekintve filléres) műanyag tárgyak sorát böngésszék egy jó vastag könyvben. Ezt egyáltalán nem elítélően mondom, inkább próbálom racionálisan értékelni a saját addikciómat. Mert hogy mindezek dacára ez egy lebilincselő könyv, minden oldalán újabb csodákat fedezhet fel az olvasó (nézegető).
A Lego minifigurák története jól mutatja, hogy a popkulturális legendák milyen képlékenyek. Amikor a figurákat a hetvenes években bevezették, a hardcore legófanatikusok tiltakoztak, mert az ő ízlésüknek túl kidolgozottak, túl előregyártottak voltak ezek a sárga fejű emberkék. Holott a meggyőződésük szerint a legóban csak a letisztult szögletes téglák voltak megengedhetők, amelyekből az ember hoz létre különböző alkotásokat, nem készen kapja őket a gyárból. Ehhez képest mára a minifigurák váltak a Lego-univerzum legismertebb, legkönnyebben azonosítható elemeivé. Külön árulják őket kulcstartóként és polcra helyezhető dísztárgyként (amihez kis üvegvitrint is lehet kapni, benne egymás mögött emelkedő polcokkal, hogy a hátul lévő figurák is jól kilássanak).
A könyv több mint 250 oldalas, és nagyjából kronologikus sorrendben szerepelnek benne az újabb és újabb témákhoz megjelentetett minifigurák. A kötet első látásra még ennél is kétszer vastagabbnak tűnik, de ez csak illúzió. Az elülső borítóba ugyanis be van építve egy (egyébként nagyon menő) narancssárga űrhajós figura, viszont ennek van vastagsága is, ami nyilván nem fért volna el egyszerűen a borító alatt. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a könyv összes lapjával megegyező vastagságú távtartó kartondobozt ragasztottak az elülső borító alá. Vagyis, amikor az ember kinyitja a könyvet, azonnal a felénél tart már. Ez meglehetősen bumfordi és csalódást keltő megoldás, hiszen a legórajongó úgy érezheti, hogy a fele könyv csak becsapás volt. Sokkal elegánsabb lett volna, ha inkább figuraalakú lyukat vágnak minden lapba, és oda tökéletesen beleillett volna az űrhajós.
De ez inkább a technikai megvalósítás kritikája, hiszen a könyv tartalma ettől még lenyűgöző. Az nem egyértelmű, hogy milyen korosztály a célcsoport. A (kevéske) szöveg, megfogalmazása alapján, gyerekeknek szól, a figurák pedig képregényszerű szövegbuborékok segítségével szólalnak meg. Ugyanakkor a könyv albumszerű kialakítása és tetemes ára alapján sejthető, hogy a legórajongó felnőttekre mint jelentős vásárlóerőt képviselő csoportra is igyekeznek támaszkodni. És ezen elgondolás megalapozottságát nem is tudjuk cáfolni, hiába nézegettük órákig a könyvet.
Simon Hugo és mások: Lego minifigurák a kezdetektől napjainkig. Ford.: Nagy Györgyi Eszter. HVG Könyvek, 2021. 7650 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/50. számában jelent meg, december 10-én.
