Mindig gyanakodva figyel az azonnali elsöprő sikereket. Amikor az ünneplés karneváli zaja nemcsak a kritikai észrevételeket, de az ünnepelt saját hangját is elnyomja. Ennek lehetünk tanúi Sally Rooney harmadik regénye, a Hová lettél, szép világ esetében is. A (még mindig nagyon) fiatal ír szerző a világirodalom sztárja, az Y generáció hírmondója, aki tucatnyi díja mellett több millió eladott könyvvel és két – egy bemutatott, egy készülő – tévésorozattal büszkélkedhet. Művei – a Normális emberek és a Baráti beszélgetések – hivatkozási alappá váltak, Rooney pedig az irodalmi életen jócskán túlmutató jelenséggé. Új kötete ráadásul a korábbiaknál sokkal nyilvánvalóbb módon reflektál a világ aktuális állapotára: klímaszorongás, szegénység, populizmus, nemi egyenlőtlenségek, identitáspolitika és kapitalizmuskritika, mindez négy fiatal félreértésekkel, vággyal és tanácstalansággal fűszerezett szerelmi életébe csomagolva.
A Hová lettél, szép világ még a felfokozott várakozásokat is messze felülmúlta, csak Írországban és az Egyesült Királyságban több mint 50 ezer példányt adtak el a könyvből a megjelenést követő négy napban. Ez alapján a regény remek indikátor lehet: megmutatja, milyen szöveg éri el a közönség ingerküszöbét, és így azt is, hogy az irodalom hogyan alakítja a közgondolkodást válság idején.
„Az a baj a kortárs európai és amerikai regénnyel, hogy csak akkor vehetjük őszintének és autentikusnak, ha elkendőzzük a Földön élő emberek többségének megélt valóságát. (…) Röviden: kit érdekel, mi történik a regény főszereplőivel, ha az emberi faj többségének egyre gyorsabb és egyre brutálisabb kizsákmányolásának kontextusában történik? A főszereplők szakítanak vagy együtt maradnak. Számít az ebben a világban? (…) Mondanom sem kell, ebben a tekintetben a saját munkám a legnagyobb bűnös. Éppen ezért nem hiszem, hogy fogok még valaha regényt írni.”
Ha a történet egyik főszereplőjét, a fiatalon világsztárrá vált írót, Alice-t Sally Rooney alteregójaként olvassuk, fenti megjegyzése különösen ironikusnak tűnhet, hiszen éppen abban az európai regényben fogalmazza meg ellenérzéseit az európai regénnyel szemben, amelyet nem akar megírni. Egyértelműen azonban mégsem azonosíthatjuk a karaktert a szerzővel, az irodalomtudományos kiátkozás veszélye mellett azért sem, mert Alice barátnőjébe, az egy kis irodalmi lap szerkesztőjeként dolgozó Eileenba ugyanúgy beleképzelhetjük Rooney-t. Akárcsak Eileen gyerekkori barátjába és élete nagy szerelmébe, a politikai tanácsadó Simonba, vagy a raktárban robotoló – kötelezően proletár – Felixbe, Alice szeretőjébe. A Hová lettél, szép világ a központi karaktereken keresztül hasítja négyfelé a szerző segélykiáltásnak is beillő kérdését: lehetünk-e boldogok, miközben a világ elpusztul körülöttünk?
Alice két sikerkönyv után idegösszeomlást kap, és Dublinból vidékre költözik, ahol egy Tinder-randin találkozik Felixszel. Bár két külön világból érkeznek, végül mégis egymás mellett kötnek ki. Eileen kamaszkora óta vágyik Simon figyelmére, a férfi pedig semmit sem szeretne jobban, mint Eileennal élni, a felismeréstől a boldog beteljesüléséig azonban több mint egy évtized is eltelik. Ebből mi csupán a célegyenest látjuk, de így is beleszédülünk a megtorpanásokkal, irány- és sebességváltásokkal súlyosbított kapcsolati hajszába. Hogy tovább bonyolítsa a helyzetet, Rooney a két barátnő levelezését a regény történetébe ékelve reflektál a szerelmek hátterében feltűnő sötét fellegekre.
„Tudom, hogy egyetértünk abban, hogy a jelenlegi civilizáció dekadens hanyatló fázisban van, és a borzalmasan ocsmány látvány a modern élet domináns eleme lett. Rondák az autók, rondák az épületek, kimondhatatlanul rondák a tömegtermelésre gyártott, eldobható fogyasztási termékek. A levegő, amelyet beszívunk, mérgező, a víz, amelyet iszunk, tele van mikroműanyaggal, az életünket rákkeltő teflon szennyezi. Az életminőség romlik, ezzel együtt csökken az elérhető esztétikai élmény minősége is.”
Mégis milyen elvetemült gonosztevő érezheti magát jól egy ilyen környezetben? Alice,Felix, Eileen és Simon éppen ezt teszi: boldogságra lelnek a klímakatasztrófa, az ökológiai válság és a koronavírus-járvány közepén is. A regény válasza a rettegésben rejlő nagy narratívára – az apokalipszisvárásra – az élet jórészt érintetlen apró részleteiben felfedezhető szépség, amely természetességével értelmet adhat létezésünknek. Ha elfogadjuk ezt, Rooney műve hamisítatlan tézisregénnyé áll össze, amely előbb következetesen cáfolja, hogy ez lenne minden világok legjobbika, majd levonja Voltaire Candide-jának végkövetkeztetését: „Fogjunk munkához: műveljük kertünket.”
Ezzel a szerző a regény Friedrich Schiller Görögország istenei című verséből kölcsönzött címében foglalt kérdésre is választ ad. „Hová lettél, szép világ? Természet, / jönne vissza bár virágkorod! / Ah! nem őrzi már, csupán az ének / mesés tündérországa nyomod” (Rónay György fordítása). Rooney tündérországa a személyes tér mikrovilága, ahová behallatszik ugyan a külvilág zaja, de a burokban még teljesülhetnek az egyéni vágyak: „És én ezt akarom – bebizonyítani, hogy nem az erőszak vagy a kapzsiság a leghétköznapibb dolog az emberi létben, hanem a szeretet és a gondoskodás. Vajon kinek akarok bizonyítani? Talán magamnak.”
A Hová lettél, szép világ a szerző előző két regényéhez hasonlóan minimalista stílusban, szándékosan korlátozott eszköztárral dolgozva építi fel a történetet. Rooney ebben is következetesen illeszkedik az aktuális korszellemhez, a közösségi médián élő olvasótól nem kíván meg nagyobb figyelmet annál, mint amire a mindennapok során kényszerül. Ebbe a könnyen emészthető világba hasít bele a barátnők anakronisztikusnak ható levélváltása, amely a klasszikus levelezés formai szabályait idézve egy jóval komplexebb nyelvet hoz működésbe. Ezzel veszélyes terepre merészkedik a szerző, hiszen mintha azt állítaná, hogy elcsacsoghatunk a szerelemről könnyeden, az igazán fontos dolgok felméréséhez azonban ki kell lépnünk biztonságos tündérországunkból.
Ám ha így teszünk, vissza kell térnünk abba a birodalomba, amit Schiller verse szerint már elhagytak az istenek: „Hazatértek s magukkal ragadtak / minden szépet és magasztosat. / Eltűnt minden szín és élethangzat, / s nekünk csak az üres váz maradt.”
Sally Rooney: Hová lettél, szép világ. Ford.: Dudik Annamária Éva. 21. Század Kiadó, 2021. 4490 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/41. számában jelent meg október 9-én.
