Az utóbbi időben meglepően sok könyv jelenik meg nálunk az emberi evolúció történetéről – mi is többet recenzáltunk az elmúlt hónapokban. Ezek látszólag ugyanarról szólnak, a minőségük azonban meglehetősen ingadozó. Az alapvető baj az sokukkal, hogy végleges és faék egyszerűségű válaszokat próbálnak adni olyan kérdésekre, amelyek a modern tudomány születése óta megválaszolhatatlanok – általában azért, mert nincs is rájuk egyszerű válasz.
Természetes, hogy az ember mindig is érdeklődött az iránt, hogy mi teszi őt emberré. Ezzel foglalkozik Adam Rutherford Az ember könyve című munkája is, de egyértelműen kiemelkedik az emberi természet történetével foglalkozó átlagos ismeretterjesztő könyvek sorából. Mégpedig azzal, hogy a következtetései nem rugaszkodnak el a legfrissebb kutatások biztosította talajról, és a végén várt nagy leleplezés, az ember győzedelmeskedésének titka – szpojler következik – elmarad. A könyv tanulsága ugyanis az, hogy a Homo sapiensnek alig van olyan tulajdonsága (ha egyáltalán van bármi), ami élesen megkülönböztetné a többi állattól.
Vagyis nem vagyunk különlegesek, de egyben rendkívül figyelemre méltók is vagyunk, hiszen nem igazán egyedi képességeinket az evolúció során úgy tudtuk használni, hogy kiemelkedtünk az állati sorból.
Rutherford korunk egyik legelismertebb ismeretterjesztő írója. Genetikából van doktorátusa, de mostanában inkább egymás után nyeri a díjakat könyveivel, illetve a BBC Rádióban vezetett tudományos műsoraiért. Megvan benne a kompromisszummentes kutatói alázatosság a bizonyított tények iránt, ezért ellenáll annak, hogy megalapozatlan, szenzációhajhász felfedezéseket tegyen, amire eddig még egy tudós sem jött rá. Nem fél leírni egyes kérdések felvetése után, hogy ezt még nem tudjuk.
Az ember könyvében az író két irányból közelít az emberi evolúcióhoz. Az első – és egyértelműen érdekesebb – részben azt vizsgálja meg, hogy azok a tulajdonságok, amelyek évszázadokon keresztül az ember egyedüli jellegzetességeinek véltek, és ezt használták fajunk és a többi állat szétválasztására, mennyiben egyediek a valóságban (a kitalálható válasz: nem azok). A könyv második részében az emberi evolúció, a kogníció, illetve a genetika egyes, érdekesnek ítélt aspektusait mutatja be. E fejezetekkel sincs semmi gond, de kissé egymásra halmozottnak tűnnek, átgondolt vezérfonalat nehéz közöttük felfedezni.
Az első rész azonban rendkívül tanulságos lehet sokak számára, hiszen józan ésszel bárki beláthatja, hogy az ember egyértelműen különbözik minden állattól, az intelligenciánk össze sem mérhető velük, mi uralkodunk a bolygón. Igen ám, de pontosan hogyan definiálható az ember és az állatok különbsége, az ember mely képességei hiányoznak az állatokból? Rutherford kimutatja, hogy nagyon kukacoskodónak kell lennünk, ha ilyet akarunk mutatni. Az emberi evolúció kutatásának története másból sem áll, csak önnön egyediségünk folyamatos nyirbálásából. Egyre fogynak különleges képességeink. És talán a végén semmi sem marad belőlük.
A legutóbbi időkig például azt gondolták, hogy kizárólag az ember használja eszközként a tüzet. Aztán felfedezték, hogy egyes majmok tudatosan a korábban leégett területeken vadásznak-gyűjtögetnek, mert úgymond tudják, hogy a tűz sok állatot és növény megsütött, így könnyebben fogyaszthatók (vagy legalábbis a mi antropocentrikus gondolkodásunkkal ezt feltételezzük róluk). De nem baj, ezek a majmok nem maguk gyújtották a tüzet, tehát mondhatjuk azt, hogy nem is használják eszközkét, csak kihasználják a tűz kínálta lehetőségeket. Aztán 2017-ben felfedezték, hogy egyes ausztráliai ragadozó madarak a korábban leégett, és még parázsló bozótból izzó gallyakat szakítanak le, majd azokat egyértelműen szándékosan még érintetlen füves területen dobják el. A növényzet ezután lángra kap, a tűz elől menekülő prédaállatokat a madarak pedig összefogdossák. Vagyis szándékosan gyújtották fel a bozótot.
Rutherford szerint, ha valami, akkor az emberi közösségekben kialakuló társas kötődés, illetve az ideák megosztásának ellenállhatatlan vágya tesz minket emberre. Ez nem hangzik túl forradalminak, és nem is az, egyszerűen a jelen tudományos ismereteinkből levonható legjobb következtetés.
És ez jól is van így.
Adam Rutherford: Az ember könyve. Ford.: Sóskuthy György. Akkord Kiadó, 2021. 4990 Ft
