Kivonják az ukrán egységeket a negyedik hónapja orosz ostrom alatt tartott kelet-ukrajnai Avgyijivkából – jelentette be Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka szombat hajnalban, miután Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pénteken ismét Nyugat-Európába utazott, remélve, hogy ráveheti országa nyugati szövetségeseit további katonai segítségnyújtásra. Szirszkij szerint azért döntöttek így, hogy elkerüljék a bekerítést, illetve hogy megőrizzék a katonák életét és egészségét, most pedig a csapataikkal kedvezőbb állásokba vonulnak vissza. Mindezzel ugyan a végéhez ért a több mint négy hónapja tartó avgyijivkai csata, azonban a vérengzésnek még korántsem lesz vége.
Hogy az avgyijivkai katonai helyzetet megértsük, először is tudni kell, hogy miért volt ennyire fontos a település az oroszoknak. Emlékeztetőül: 2014 áprilisában az orosz szeparatisták egyszer már elfoglalták ezt a várost, ám az ukrán erők ellentámadása után az visszakerült Kijev fennhatósága alá. A
település azonban rendkívül fontossá vált az elkövetkező időszakban, mivel Avgyijivkától csupán néhány kilométerre fekszik Donyeck városa, vagyis a megye székhelye, amely az oroszok fő bázisa lett. Donyecket így könnyen elérhették az ukrán rakéták, de Donyeckből is gyakran lőtték az oroszok az ukrán kézben maradt várost. 2016-tól aztán az ukrán hadsereg munkához látott és hatalmas erődítményt épített a város szélén fekvő ipari övezet területén. Ezzel pedig elvágták egymástól a Donyecket és Horlivkát összekötő útvonalat, ami számos nehézséget okozott a szakadároknak (ebben az időben már mindkét várost bevették az oroszok). 2017-ben kiújultak a harcok: a konfliktus legintenzívebb szakaszában 5 ezerre csökkent a háború előtt még 40 ezer lelket számláló város lakossága, ám Avgyijivka lakóit mégsem lehetett megtörni.
Ahogy Oroszország elismerte a Donyecki Népköztársaság függetlenségét, vagyis még a 2022. február 24-i orosz invázió előtt újabb fegyveres összeütközés kezdődött az ukránok és az orosz szeparatista milíciák között, majd az orosz hadsereg bevonulása után ismét pokollá vált a város. Az igazán véres harcok múlt év október 10-én kezdődtek, miután az oroszok már látták, hogy a nyáron elkezdett ukrán ellentámadás kifulladt az ország déli területein, vagyis sikeresen vizsgázott a Szurovikin-vonal. Most már az orosz tüzérség páncélosokkal és katonai helikopterekkel támadták a város északi és déli részét, nem titkolva, hogy fő céljuk a bekerítés. Az ukránok azonban rendkívül szívósan védekeztek, ami miatt Avgyijivka a nyugati sajtóban megkapta a „második Bahmut” nevet.
Az újabb és újabb orosz emberhullámok azonban végül eredményre vezettek, így egy hónapja az oroszoknak sikerült betörniük a városba. A bekerülést elkerülendő, Kijev előbb bejelentette, hogy csapatai stratégiai visszavonulást hajtanak végre Avgyijivka egyes keleti területeiről, ahol a leghevesebb harcok dúltak. A lépés célja egyértelmű volt: az ukránok előnyösebb pozíciókba kívántak kerülni az átcsoportosítással. Az ukrán hadsereg ezért aktiválta az alternatív logisztikai útvonalakat, majd a harmadik rohamdandárt mozgósították Avgyijivka védelmének megerősítésére. A harmadik rohamdandár neve egyébként nem véletlenül cseng ismerősen azoknak, akik követik az ukrajnai háború menetét: az ukrán hadsereg elit egységét Bahmutnál vetették be az ukránok, ahol a harcosaik hosszú hónapokon keresztül feltartóztatták az oroszok rohamait. Tény ugyanakkor, hogy az ukránoknak nagyon erős túlerővel kellett volna felvenniük a harcot. Az oroszok ugyanis több mint 50 ezer katonával indítottak rohamot a város ellen, amit mostanra három oldalról vettek körbe.
Ami a harcokat illeti, a hét elejére az orosz csapatok harapófogója – vagyis az északi és déli szárnya – mindössze 4,5 kilométer távolságra állt egymástól. A településen és a tőle keletebbre rekedt ukrán csapatok ellátása ezért rendkívül nehézkessé vált, miközben a városba vezető utakat folyamatosan lőtték az oroszok. Avgyijivka védőinek ezért különösen mostoha viszonyok között kellett helyt állniuk: a legutóbbi jelentések szerint már alig kaptak élelmiszert és utánpótlást, de a sebesültek elszállítása is lehetetlenné vált. Az ukránokra nézve azonban a fő veszélyt az jelentette, hogy az orosz harapófogó fogai bezárulnak, ezzel pedig olyan helyzet állt volna elő, ami a háború folyamán eddig még nem történt meg: Avgyijivkánál nagyon jelentős számú ukrán erőt sikerült volna bekeríteniük az oroszoknak. Ráadásul az avgyijivkai terepviszonyok alapvetően különböznek a bahmutitól, mivel itt az ukránok messze kedvezőtlenebb pozíciókat tartottak az ellenőrzésük alatt. Érdemes hozzátenni, hogy az orosz nehéztüzérség túlsúlya miatt az előrenyomulást már csak az ukrán drónok bevetése tudta lassítani, azonban az oroszok az utóbbi időben jóval több drónt vetnek be, mint korábban. Ezért több elemző is arra számított, hogy az ukránok kivonják a csapataikat az avgyijivkai katlanból, és inkább Orlovka térségében építenek ki egy védelmi vonalat, ami sokkal jobban védhető. Habár szerdán még úgy tűnt, hogy az ukrán katonai vezetés megpróbálja a lehetetlent – vagyis beküldi a katlanba a harmadik rohamdandárt, hogy visszaverje az oroszokat – a józan ész végül felül kerekedett, és az ukránok a kivonulás mellett döntöttek.
Fontos azonban megjegyezni, hogy egy ilyen művelet nagyon bonyolult és rendkívül kockázatos lehet, hiszen ha a visszavonuló egységeket hátba vagy oldalba támadják az oroszok, könnyen születhet káosz az ukrán hadsereg soraiban. Ha pedig menekülésbe torkollna az akció, rengeteget áldozatot szedhet a visszavonulás. Így Olekszandr Szirszkijnek valószínűleg az avgyijivkai kivonulás levezénylése lesz az első komoly feladata, amit a beiktatása óta rá bíztak. A kivonulás mikéntje ugyanis nagy hatással lehet a háború folytatására.
