Ha azt nézzük, hogy Törökországot sokan diktatórikus országnak tartják, a mostani török elnökválasztás eredménye, Recep Tayyip Erdogan 52-48 százalékos arányban aratott másodikfordulós győzelme szoros eredménynek mondható – értékelte lapunk Reptér című külpolitikai műsorában a legutóbbi török államfőválasztás eredményét Egeresi Zoltán. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének Törökországgal foglalkozó, ott gyakran megforduló tudományos munkatársa szerint Erdogannak nagyot kellett hajráznia a kampányban a győzelemért.
A romló gazdasági helyzet, a török líra mélyrepülése és a brutális tavaszi földrengés sem tudta azonban megrengetni az ilyen-olyan formában, de immár 22 éve hatalmon lévő Erdogan 51-53 százalék körül szavazóbázisát, a korábbi választásokból ugyanis az látszik, ennyien mindig szavaznak rá, függetlenül az aktuális politikai és gazdasági helyzettől.
Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy Erdogan számára lejt a sajtó. És itt nem csak a törökországi közmédiáról van szó, hanem az elvileg ettől függetlenül működő sajtóban is felülreprezentált volt a megjelenése, miközben az ellenzéknek nem igen akadt lehetősége elmondani azt, hogy mit is akarnak ők valójában. Nem tartottak például államfőjelölti vitát sem. „A török állami tévéből nem sok mindent lehetett megtudni az ellenzékről, mindössze azt, hogy alkalmatlan az ország vezetésére, összeáll a terroristákkal és Amerika-bérenc” – Egeresi Zoltán szerint nagyjából tömören így lehet összefoglalni azt, miként jelenítették meg a többek között egykori Erdogan-szövetségesek alkotta hatpárti ellenzéket és közös államfőjelöltjüket, Kemal Kilicdaroglut a török közmédiában. De Erdogan volt túlsúlyban a nem kormányközeli televíziókban is. (Érdemes itt természetesen azt is megjegyezni, hogy a 2016-os törökországi puccs elfojtását követően számos, korábban magánkézben lévő szerkesztőséget vettek állami kontroll és befolyás alá.)
– Azt is érdemes látni, hogy jóval nagyobb pénzügyi keret állt a hatalmon lévő államfő rendelkezésére kampányolni. Ugyan hivatalos adatok nincsenek erre vonatkozóan, de óvatos becslések szerint is 3-4-szer több forrásal bírt Erdogan az ellenzékhez képest – mondta az NKE kutatója.
Mindezeken túl persze Törökországban is ment a társadalmi rétegek lekenyerezése. Jó példa erre, amikor a közmédiában olyan anyagok mentek, amelyben a riporter társasházi lakókat kérdezgetett arról, hogy jól jön-e az ingyenes gáz, miközben a vágóképeken nullás gázszámlákat mutattak. Törökországban egy nemrég felfedezett tengeri gázmező kiaknázása miatt a hatalom jelentősen csökkenteni tudta a lakossági gáz árát, amit ki is használtak a kampányban.
Vajon milyen tanulságokkal szolgál Erdogan újabb győzelme az ellenzéknek? A ciklus végével távozik-e tényleg a hatalomból Erdogan? Hogy változott volna a magyar-török kapcsolat, ha Erdogan veszít? Miért nem akar újabb konfliktust Törökország a Balkánon? Miért gratulált még a hivatalos eredmény előtt Orbán Erdogannak? Mit profitál Magyarország Orbán és Erdogan barátságából? Milyen Orbán Viktor megítélése a török közvéleményben? A NATO nélkül mire menne Törökország? Mennyire barátja valójában Törökország Oroszországnak? Ezekről beszélgettünk a Reptér legújabb adásában, amit alább teljes egészében meg tudnak hallgatni:
A műsor podcastként is meghallgatható. Iratkozzon fel Podcast-csatornáinkra: Spotify, Google Podcasts. Apple Podcast.
