Nevezhetjük a francia filmmel szembeni méltánytalanságnak is, hogy az idei Oscar-jelölések során teljesen mellőzték Julia Ducournau legújabb filmjét, a Titánt. Pedig azok után, hogy Cannes-ból az Arany Pálmával térhetett haza, legalább egy jelölés kijárt volna a legjobb idegen nyelvű (avagy nemzetközi) filmek kategóriájában. Miközben persze tudni lehetett, hogy a konzervatívabb ízlésű Amerikai Filmakadémia nem szokta keblére ölelni a hasonló extremitásokat. Ahogy kritikánkban is írtuk: a Titán valóban sokkoló, nem való mindenkinek, de abszolút műalkotás.
Ahogy a rendező korábbi filmje, a kannibálhorrornak álcázott, de valójában inkább sokkoló beavatásdráma, a Nyers (Raw/Grave) is az volt. Sajnos az még hazai forgalmazásba sem került, egyszer-kétszer játszották csak fővárosi művészmozik. Öt évvel később szerencsére ismét nagyvásznon láthatják a rajongók Justine kegyetlen találkozását a társadalommal. (Jó irányba tapogatózunk, ha eszünkbe ötlik De Sade-tól a Justine avagy az erény meghurcoltatása.)
A Nyerset a 12. Frankofón Filmnapok megnyitójának másnapján, most pénteken adják a Toldiban. A merészebbek ráadásul nem is csak erre ülhetnek be aznap, horror filmmaratont tartanak a Bajcsy-Zsilinszky úti művészmoziban. A Nyers előtt egyenesen egy ötvenes évekbeli klasszikust, Henri-Georges Clouzot-tól az Ördöngösöket adják. A magyar sajtóban elsőként talán Bajomi Lázár Endre emlegette a filmet, az 1960 elején megjelent Párizsi naplójában. „Aránylag csendes nap: ellátogatok az Országos Filmközpontba és az Uni-France nevű filmpropaganda irodába, majd két filmet nézek meg, délután régi kedves kis Champómban, a Diáknegyed szívében, potom 170 frankért végigborzongom az enyhén szadista Clouzot Ördöngösök című detektívfilmjét; este pedig a Champs-Élysées egyik fényes termében megint csak némi csalódással látom Truffaut Viharos gyermekévek című nagyhírű filmjét (de a kis Léaud nagyszerű színész!)” – olvashattuk az író naplójegyzetében. Borzonghatunk mi is március 18-án a Toldiban, a napot Alexandre Bustillo és Julien Maury 2006-os horrorjával, A betolakodóval zárva. Ha esetleg minden idők legbrutálisabb (francia) horrorja, a Mártírok le is körözi a filmet, azért így is súlyos néznivalóra érdemes számítani.
De új filmekben sem lesz hiány az idei, 12. Frankofón Filmnapokon. Vetítések lesznek az Urániában, a Toldiban, a Francia Intézetben és az Art+-ban. Régóta várt filmekre, illetve nagy alkotók izgalmas darabjaira egyaránt számíthatunk, ahogy persze mint mindig, most is a váratlan felfedezések lehetnek majd a legemlékezetesebbek. Előbbiek közé tartozik Mia Hansen-Løve-tól a Bergman szigete, ami Tim Roth-szal a főszerepben tisztelet a legendás svéd filmrendező, Ingmar Bergman előtt. Egykori munkatársát, a korábban lapunknak nyilatkozó Katinka Faragót idézzük: „Soha nem tudtál neki hazudni, azt rögtön megérezte és fel is emlegette. Rendkívül szervezett ember volt, a pontossághoz ragaszkodott. A Fanny és Alexander forgatása fél évig tartott, de eközben egy túlóra sem volt, mindennel végezni kellett a kijelölt idő alatt.” Fårö szigetén pedig pontosan hasonló kérdéseket vitatnak meg a Bergman-őrültek, a rendező munkamódszeréről, alkotásairól minden apróságot kitárgyalva. Például azt, hogy a klasszikus film címe mi is: Szégyen? A szégyen?
Egy-egy François Ozon-bemutató is mindig eseményszámba megy, így lesz ez most is a Minden rendben ment esetében. A tavaly Cannes-ban debütáló mozi nyitja csütörtökön az idei Filmnapokat. Ugyan ezúttal nem kell olyan sikamlós, zavarba ejtő alkotásra készülnünk, mint mondjuk az Vízcseppek a forró kövön volt, de így is izgalmas alkotást kapunk Sophie Marceau-val a főszerepben.
Szintén bemutatják Jacques Audiard-tól (Dheepan, Rozsa és csont) az Ahol a nap felkel Párizsban című művet, benne érzéki szerelmi kalandokkal Párizs ázsiai negyedéből. Catherine Deneuve-vel is találkozhatunk az Amíg lehet-ben (De son vivant), míg a kultikus Elemi ösztön rendezője, Paul Verhoeven újra erotikával kísérletezik a Benedettában. Az inkább színészként ismert Albert Dupontel visszatér rendezőként az Elég a hülyékből című filmmel, de a nemrég tragikus körülmények közt meghalt Gaspard Ulliel-ról is megemlékezik a fesztivál, méghozzá Jean-Pierre Jeunet klasszikus Hosszú jegyességének leadásával. Érdemes még kiemelnünk A fiunk élete című tunéziai drámát, ami a tavalyi Velencei Filmfesztiválról Interfilm-díjjal távozhatott.
A 12. Frankofón Filmnapok vetítései március 17-én, csütörtökön kezdődnek, és eltartanak egészen március 27-éig.
