Kelet, vagy Nyugat? Hová tartozunk? Ismerős kérdések, amelyek immár több mint másfél évszázada időről időre fel-felbukkannak a magyarországi közbeszédben. A Nyugathoz vagy Kelethez tartozás dilemmája, a kettő közötti ingázás, amit Ady Endre a „kompország” kifejezéssel írt le találóan, végigkíséri a magyar történelmet. Ezt a sokszor felmerülő, már-már örök kérdést járja körbe a Nyugati Pályán podcast karácsonyi különkiadása, amelyben Veiszer Alinda Nyáry Krisztián irodalmárral és Rockenbauer Zoltán művészettörténésszel arról beszélget, hogy miként jelent meg a kompország problematika a magyar irodalomban és képzőművészetben a XIX. század végétől az 1970-es évekig.
Nyáry Krisztián szerint irodalmi szempontból nem igazán volt kérdés a magyar kultúra Nyugathoz tartozása, már amennyiben minden komolyabb áramlat, -izmus – ha némi fáziskéséssel is, de – megjelent Magyarországon is. A hangsúlyok inkább az eredettel kapcsolatban voltak, hogy azért mi magyarok mégis egy lovas-nomád közegből érkeztünk keletről. Rockenbauer Zoltán a beszélgetés elején megjegyzi: Magyarország mindig egyfajta híd volt kelet és nyugat között, ezt írja felül Ady, ám ő még nem földrajzi síkon gondolkodik erről, mint inkább a modernizmus kontra maradiság ellentétében. „Politikai értelemben a Kelet és a Nyugat szembenállása a Szovjetunió létrejöttével, az első világháborút követően jön létre, ahol a Kelet a kommunista, míg a Nyugat a polgári demokrácia jelképe lett” – mondja Rockenbauer.
Ignotusnak a Nyugat első, 1908-as induló számba írt Kelet népe című publicisztikájában is a Kelet nem konkrétan körülhatárolható földrajzi egységet, hanem a perifériát, a maradiságot jelenti. Ahogy Nyáry Krisztián meg is jegyzi, sok esetben a Kelet iránti érdeklődés, az orientalisztika is Nyugatról jön. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy Ady Endre Új Versek kötete, illetve annak a modernizmusra való kapcsolódása a művészet több ágát, így a festészetet, vagy épp Bartókot is magával viszi.
De kik ellen lázadtak? Ha a legjelentősebb magyar avantgárd festőcsoportot, a Nyolcakat nézzük, ők – miként azt Rockenbauer Zoltán mondja – az impresszionizmus, az akadémizmus ellen. Nyáry Krisztián közben megjegyzi: ami a festészetben megvolt, már a trendkövetés, az irodalomban kevésbé, azaz maga Ady sem volt annyira naprakész, a magyar irodalom akár 10-20 éves „csúszásban” lehetett a fősodorhoz képest.
Érdekes ugyanakkor, hogy politikai síkon a századforduló legismertebb magyar politikusa, az első világháború végén, 1918 őszén merénylet áldozatává vált egykori kormányfő, Tisza István amolyan szellemi ellenpólust létesített e művészeti áramlatokkal szemben. „Irodalmárjaink mellett már a festőket és a zeneszerzőket is elragadta a magyartalan modernizmus” – mondta.
Az első világháború egyértelmű törésvonal, különösen a festészetben – amely elsősorban a franciákhoz kötődött. Az irodalom – amely inkább németorientált volt – azért más, mert a szerzők szinte kizárólag a hazai piacra, a hazai olvasóknak írtak. Ha a két világháború között kellene mondani olyan magyar művészt, aki világszínvonalon alkotott, akkor a drámaíró Molnár Ferenc mindenképp csúcsteljesítmény, az 1920-as évek végén volt hogy évi 2 millió amerikai dollárt keresett az általa külföldön játszott darabjai után.
A második világháború után feláll a politikai értelemben is vett Kelet-Nyugat, ám ahogy például Nyáry Krisztián mondja, bárkire tekintünk a szocialista időkben, függetlenül attól, hogy milyen viszonyuk volt a politikai diskurzushoz, irodalmi tekintetben nyugati – francia, német – mintákat követtek. De az 1960-as, 70-es évektől az amerikai beat-nemzedék hatását sem lehet elvitatni. Rockenbauer Zoltán szerint a vita akkor sem feltétlenül az amerikai-szovjet közötti különbségről, mint például a nyugati és magyar „minták” közötti vetélkedésről szólt.
A podcast itt nézhető meg, ehhez hasonló tartalmakat pedig itt talál: Nyugati pályán Facebook oldal.
Cikkünk és a Nyugati pályán podcast az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének támogatásával készült. A cikkben és a podcastban elhangzó vélemények nem feltétlenül tükrözik az Egyesült Államok kormányának álláspontját.
