Nagyon régen volt, még a hatvanas évek elején, hogy Újpest-szurkoló lettem, annak ellenére (vagy éppen azért?), mert családom minden tagja fradista volt. A liláknak való elköteleződést amúgy egyáltalán nem a lázadás ösztönözte, hanem hogy az akkori Dózsában nagyon jó és szimpatikus játékosok voltak. Solymosi (Pixi) még kiváló fedezet (mai szóval középpályás) volt, csak jóval később, egy csúnya sérülés után lett centerhalf (középhátvéd, söprögető), Göröcs János (Titi) pedig világszínvonalú karmesterként irányította a csapatot. A korabeli összeállítást a mai napig versként fújom: Lung – Káposzta, Rajna, Sóvári – Solymosi, Szini – Bene, Göröcs, Lenkei, Kuharszki, Rossi.
Később is számtalan kiváló (és szerethető!) játékos szerepelt az újpesti csapatban: Fazekas, Bene, Zámbó, a Göröcs helyére került Tóth András, aztán Dunai II és Dunai III, majd nagyokat ugorva az időben: Törőcsik, Kovács Zoli, Véber Gyuri,… Hogy tényleg csak a legendákat soroljam. A lényeg: nekem a Dózsa, az Újpest, az UTE sosem valami elvont márkát jelentett, hanem kedvenc játékosaimat. A mai csapatból viszont egyetlen nevet sem tudnék említeni, ami nagy részben annak köszönhető, hogy a keret telis-teli van külföldiekkel, akiket ráadásul néhány sikeres meccs, egy jó szezon után – az üzleti szellemnek és gyakorlatnak megfelelően – már tovább is adnak, hogy jöjjön helyettük egy újabb ismeretlen. A „lovemark” számomra szép lassan érdektelenné vált.
Így aztán – ritka alkalom – teljesen egyetértettem Orbán Viktorral, amikor pár hónapja egy vele készült interjúban kijelentette: „mi nem szórakozni akarunk és tapsikolni a lelátón mindenfajta, messzi földről idefújt, ügyes játékosok játékán örvendezve, hanem mi a saját gyerekeinket akarjuk látni. A magyar gyerekeket, a magyar válogatottat, a magyar klubcsapatokat. Ha ezt föladjuk, akkor az egész futballnak nincs értelme, mármint a magyar futballnak.”
A múlt héten hosszasan várakoztam egy orvosi rendelőben, s kezembe vettem a Nemzeti Sport ott porosodó számát, benne az utolsó, december 17-i bajnoki fordulóról szóló beszámolókkal. Idemásolom a Felcsút aznapi összeállítását. Kommentár nélkül. T. Markek – Q. Marceiras, W. Golla, P. Stronati, B. Ormonde-Ottewill, Szolnoki R., A. Favorov, M. Corbu, J. Levi, Z. Nagy, L. Colley.
