Rafael Nadal egy földre szállt földönkívüli, írta a Sport című spanyol lap. Az El Pais eggyel tovább ment, náluk a teniszező már istenként tűnt fel, miután június 5-én megnyerte a Roland Garrost, összességében a huszonkettedik Grand Slam-trófeáját – ez a négy nagy viadal, a francia, a brit, az amerikai és az ausztrál tenisztorna összefoglaló neve – begyűjtve. Nadal idei két diadalával – Párizs előtt Melbourne-ben is győzött – minden idők legeredményesebb játékosa lett, megelőzve riválisait, Roger Federert és Novak Djokovicot. És úgy tűnik, az élsport kegyetlen törvényszerűségén is felülkerekedett: 36 évesen gyorsabb és erősebb, mint a nála egy évtizeddel fiatalabbak.
Másfél lépéssel lassabb, mint fénykorában volt – mondta Greg Rusedski kanadai–brit teniszező a sportág legendájáról, Pete Samprasről, miután az akkor 31 éves amerikai öt játszmában legyőzte őt a US Open harmadik körében, 2002-ben. Sampras utolsó trófeáját szerezte ott, legnagyobb vetélytársa, Andre Agassi egy esztendővel később, 32 évesen nyert utoljára Grand Slamet. 2003 azonban már az új generáció legnagyobb sztárjáról, a svájci Federerről szólt, aki tizenkilenc éve indította el valószínűtlenül sikeres karrierjét.
A svájci teniszező folyamatos sérülései miatt már nincs a legjobbak között, a szerb Novak Djokovic azonban 35 évesen is vezeti a világranglistát. Amíg a korábbi világelsők legfeljebb a harmincas éveik elejéig tudták tartani a lépést a fiatalabbakkal, ma már természetesnek tűnik, hogy a negyedik évtized végéhez közeledve is csúcsformában legyen egy sportoló. És nem csak a teniszpályán.
Cristiano Ronaldo 37 évesen is a portugál labdarúgó-válogatott vezére, Tom Brady amerikaifoci-irányító pedig 43 évesen nyerte eddigi utolsó Super Bowlját 2021-ben, és idén ősszel ismét harcba száll a trófeáért. A világsztárok személyisége és teljesítménye tehát jóval tovább határozhatja meg az adott sportágat, vagyis az atléták korszakot teremtenek maguk köré, ami azonban azt is jelenti, hogy kevesebben érhetnek fel a csúcsra. A tenisznél maradva, amíg 1983- tól 2003-ig összesen 31 különböző férfi játékos nyert Grand Slamet, azóta mindössze tíz. De akár a focival is érvelhetnénk, 2008 óta mindössze egyszer fordult elő, hogy nem Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo nyerte az Aranylabdát (a horvát Luka Modric volt a kakukktojás 2018-ban).
Az orvostudomány mellett ez persze a zseniális képességű sportolók érdeme, amit kár lenne elvitatni tőlük, abszurd módon egyenlőségért vagy kvótarendszerért kiáltva. Az azonban tény, hogy az akár két évtizedig is dollárszázmilliókért eladható termékké avanzsált versenyzők jelenléte átalakítja az élsportot. Példaképek mindig is voltak, mára azonban az idolok totálissá váltak, és magukba szippantották sportágukat. Ha versenyeket, tornákat és győzelmeket idézünk fel, földönkívülinek, (fél)istennek avatott márkanevekkel dobálózunk. Tenisz helyett ma Federerről, Djokovicról és főként Nadalról beszélünk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/24. számában jelent meg, június 10-én.
