A sport és a testmozgás öröme mindenki számára elérhető kell, hogy legyen, így mindenki életminőségét javíthatja, és kifejtheti a társadalom- és közösségépítő, valamint nemzetegyesítő hatását, földrajzi és gazdasági helyzettől, politikai orientációtól függetlenül képes összekovácsolni egyéneket, hozzájárulva a kisközösségek építéséhez és a társadalmi kohézióhoz is.
Találós kérdés is lehetne: honnan van az idézet? Egyes retorikai elemek – lásd: nemzetegyesítő hatás – alapján kormányzati szövegre is gyanakodhatnánk, de nem, az egyesült ellenzék Közös Alap című programja Egészséges Magyarország címet viselő fejezetének a sporttal foglalkozó pontjának első mondatát másoltam ide. Az anyag egy kivételtől eltekintve tartózkodik a megszokott, „kórházat építsünk stadion helyett”-típusú kliséktől. A rövid szöveg szemléletváltást ígér, hiszen a testmozgás egészségmegőrzésben játszott szerepének hangsúlyozása megelőzi a versenysportról, a profikról szóló részeket. Újabb idézet következik: „El kell érni, hogy tudatosuljon az emberekben a sport prevenciós és egészségfejlesztő szerepe, emelkedjen a szabadidős sporttevékenységekben való részvételi hajlandóság. A közpénzből megvalósuló sportcélú beruházások elsősorban a helyi lakosság számára nyújtsanak megfizethető áron elérhető sportolási lehetőséget: mindenki találjon közösségi sportterületet az otthonától sétatávolságban.”
Az ellenzéki pártok az alapoktól építkeznének, amikor a sportszakember-képzés megújítását sürgetik. Nem meglepő módon az élsport területén egy új, teljesítményalapú és átlátható finanszírozási rendszert javasolnak; nem vetették papírra, de alighanem a taotámogatást is felváltva. A végére marad az igazi csemege: ki a politikusokkal a sportvezetői posztokról! A Fidesz ha más módszerrel is, de a magyar felsőoktatás jó részéhez hasonlóan a szakmai sportszövetségek és klubok színe-javát is „privatizálta”. Az ellenzék terve így nagyon érzékeny pontra tapint, ám minden bizonnyal bírja a közvélemény többségének támogatását.
Mindezek alapján kijelenthető: nem igaz, hogy az ellenzék ne tudna alternatívát nyújtani a Fidesz sportpolitikájával szemben, ahogy az sem, hogy sportellenes volna, aki kormányon a tornából felmentettek országává tenné hazánkat. Most, hogy megvan a közös miniszterelnök-jelölt, aki a programkészítést is koordinálja, hamarosan a sport területén is részletesen ki kellene bontani a tervek részleteit. S ha árnyékkormány a hírek szerint nem is lesz, jó lenne tudni, kik azok, akiknek a szava az ellenzéki politikusok – van a parlamentben olimpiai bajnok képviselőjük is – és szakértők közül ebben a témában igazán számít. Ahogy maga Magyarország, a sport sem lehet kizárólag a Fidesz felségterülete.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/44. számában jelent meg, október 29-én.
