Ha Donald Trump újra elfoglalja a Fehér Házat, akkor menthetetlenül végigviszi azt a világpolitikai izolációt, amelyet az első elnöki ciklusában elkezdett. Ennek legelső lépése az lesz, hogy az Egyesült Államok elengedi Ukrajna kezét, és kinyilvánítja, hogy Kijev védje meg magát a saját erejéből, ami ha nem megy, akkor vegye tudomásul, hogy az ukránok az oroszok segédnépe, úgyhogy az a természetes állapotuk, hogy Moszkva vezetése alatt állnak – ez a legcsekélyebb változás, ami Donald Trump elnökké választásával fenyeget. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor úgy ajánlgatja a világnak Trumpot, mint a béke eljövetelét – azt persze elmulasztja közölni, hogy ez Vlagyimir Putyin békéje lesz, amelyet egy Moszkvával kollaboráns ukrán kormány hivatalba lépése fémjelez majd. Csakhogy Európa a régi hibát követi el, ha döntéshozói azt képzelik, hogy az agresszor majd beéri azzal a zsákmánnyal, amit gyengeségük, gyávaságuk és megalkuvásuk révén elragadhat: Ukrajna lerohanását újabb biztonságpolitikailag kulcsfontosságú célpontok és újabb különleges katonai műveletek követik majd – előbb a Baltikumban, aztán Lengyelországban.
Ha Donald Trump újra elfoglalja az Ovális Irodát, akkor felszámolja az Egyesült Államok világhatalmi státuszát, ami a NATO végzetes meggyengüléséhez vagy akár annak feloszlásához vezet majd. Trump azért válna az ukrajnai béke elnökévé, mert háború idején az amerikaiak hagyományosan félreteszik párthovatartozásukat, és felsorakoznak a hivatalban lévő elnök mögött, Trump azonban nem akarja egyesíteni a nemzetet – ellenkezőleg: a polgárháború kiújulásában érdekelt. A Konföderáció Texas vezérállammal és az Unió Kalifornia vezérállammal az élen újraszerveződik, és újravívja az amerikaiak XIX. századi polgárháborúját, ami ezúttal a Konföderáció győzelmével végződik – ez Donald Trump terve. Az önmagával harcoló Amerika kivonulása a világrend mögül Európában új helyzetet teremt: a kontinens nemzetállamai magukra maradnak, tehát új védelmi szövetséget kell alkotniuk az orosz fenyegetéssel szemben, mert az amerikai polgárháború Európának orosz dominanciát vagy honvédő háborút ígér.
A republikánus amerikaiak nem rettennek vissza attól, hogy hazájuk elveszíti uralmát a világ felett – otthon van rendezésre váró ügyük. Egyetlen világpolitikai vagy katonai konfliktus sem olyan vonzó számukra, mint a leszámolás az igazi ellenséggel: a liberálisokkal. Ukrajna meg Tajvan megvédését nem tudják átélni, mert a szemükben a politikai korrektség, a feminizmus, a metoo, az LMBTQ-aktivizmus, a Black Lives Matter és a kritikai fajelmélet, nem pedig az orosz despotizmus vagy a kínai totalitarizmus az ellenséges ideológia. Ha a polgárháborújuk következménye az lesz, hogy az öreg kontinens orosz befolyás alá kerül, azt sem bánják – sőt: sokuk szerint rá is fér Európára, hogy egy erős kéz végre rendbe szedje.
Az orosz hatalmi terjeszkedés, amely az óvatlan Merkel kancellár védnöksége alatt Európára szabadult, ma már csak katonai erővel feltartóztatható. A világpolitika kegyetlen törvénye, hogy ahol hatalmi vákuum képződik, oda egy szomszédos birodalom benyomul. Ha Donald Trump visszatér Amerika élére, Európa minden korábbinál kiszolgáltatottabbá válik az orosz expanzióval szemben – a háború megvívásának egyetlen alternatívája a Moszkva által diktált politikai és társadalmi berendezkedés elsajátítása, vagyis Európa orosz mintára való átalakulása lesz. Ha a kontinens nemzetállamai ezt az utat választják, elkerülhetik az orosz megszállást, de senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy ennek az Európának a vezető politikai és katonai ereje Oroszország lesz. Az így születő Európa polgárai búcsút inthetnek a jelenlegi életmódjuk révén élvezett szabadságfoknak, vagy megpróbálkozhatnak az élettel Nagy-Britanniában, Kanadában, esetleg Ausztráliában, feltéve, hogy kapnak menedékjogot. Európának erőt kell Oroszország erejével szembeállítania, mert a történelem során azok a népek, amelyek nem voltak hajlandók harcolni a szabadságukért, szolgasorba jutottak – ez világtörvény, amely alól nincs kivétel. Csakis az erőegyensúly teremthet olyan békét Európának, amelyben nem kell feladnia önmagát, és orosz mintára átváltoznia, ahogy az 1945-ös szovjet megszállás nyomán Közép-Európa államainak.
Vlagyimir Putyin persze nem pusztán katonailag, kívülről, de titkosszolgálatilag, belülről is fenyegeti Európát. Félreérthetetlen, hogy az Orbán Viktor által vezetett Magyarország az orosz kulturális és szociális normák szerint létesülő új Európa mintaállama kíván lenni. S nemcsak a Fidesz meg a Mi Hazánk, hanem valamennyi FSZB által informált és finanszírozott európai párt, így az Alice Weidel arcával fémjelzett Alternatíva Németországért, a Marine Le Pen vezette francia Nemzeti Tömörülés meg a Matteo Salvini irányítása alatt álló olasz Északi Liga is az orosz expanzió elébe próbál menni, és Európa illiberális átalakítását kínálja választóinak.
A háború jelenleg Ukrajnában zajlik, de mindenkiért eljön a kontinensen, aki az ukránok szolgaságával reméli megváltani a maga szabadságát. Ez a háború ma Doneckért meg Luhanszkért folyik, ha azonban Európa ezen a fronton nem állítja meg Oroszországot, akkor sok száz kilométerrel beljebb, Közép-Európában lesz majd kénytelen. Ezt a háborút meg lehet vívni a jelenlegi Oroszország ellen, amelyik kelet-ukrajnai megyék megszállásáért harcol, de ha Európa továbbra sem cselekszik, akkor néhány év múlva egy olyan Oroszország ellen kell majd háborúznia, amely egy kijevi bábkormánnyal az oldalán az orosz hegemónia közép-európai helyreállítását kísérli meg.
Téved vagy hazudik, aki azt állítja, hogy ez a háború megúszható. Az európai szabadság megőrzésének esélye minden elveszített hadszíntérrel egyre fogy – az Egyesült Államok persze nem bánja Oroszország térfoglalását, hisz keletről az Atlanti-óceán, nyugatról meg a Csendes-óceán védelmezi, az amerikai kontinensen pedig saját gyarmatbirodalmat tart fenn. Ha Donald Trump visszatér a Fehér Házba, Európa amerikai gyámságának vége szakad: a kontinens vagy a maga urává válik, hogy a gigászi kulturális és gazdasági erejéből védelmi képességet formáljon, vagy a lakói elkezdhetnek a Moszkvából diktált jövő gondolatával barátkozni. Benjamin Franklin szerint az, aki egy szemernyi szabadságot is felad egy szemernyi biztonságért, egyiket sem érdemli meg, és végül mindkettőt elveszíti. Ideje kilábalni a XX. századi háborús traumából. A kivérzett, éber kómában heverő Európa sorsa szolgaság – csak a maga erejét újra megtapasztaló Európa maradhat szabad.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/11. számában jelent meg március 14-én.
