Új ellenség kerestetik...

Úgy tűnik, a „migránsok” és Soros György után új ellenségre lesz szüksége a kormányzati propagandát irányító központnak. De még nem dőlt el, kikre is kell lőni, kiket kell levadászni. Némi zavar támadt a gépezetben, ami az önkormányzati választáson néhány fontos helyen elszenvedett vereség következménye lehet.

Repedések látszanak a korábban kínos összhangban nyilatkozó Fidesz-táborban is. Rogánt és Kubatovot emlegetik, mint akiknek még jobban háttérbe kellene húzódniuk. Mintha számítana bármit is, hogy a háttérből irányítanak, vagy a frontvonalból.

Elfogytak a hadra fogható, viszonylag hiteles káderek is. Ma már nem trendi, nem szexi, sőt nem is fenszi a Fidesz-kitűző, nem is láttam az utóbbi időkben egyetlen embert sem, aki büszkén viselné kabátja hajtókáján a törzsi közösséghez tartozás valamilyen szimbólumát.

Egyre ritkábban fogalmaznak úgy a kormánypárti politikusok az ellenzéki összefogással szemben, hogy az csupán „kétségbeesett kísérlet” volna, és a fővárosi polgármesteri posztot elnyerő Karácsony Gergely is megszabadulhatott „alkalmatlan” állandó jelzőjétől. Nyilvánvaló, hogy átsuhant a hatalmon lévők agyán a gondolat, mi lesz itt, mi történik velük, ha a népakarat közös ellenzéki fellépésben fog megjelenni 2022-ben.

Tudják jól, hogy egy erős összefogás egyetlen nap alatt kisöpörheti őket a bársonyszékekből, igazgatótanácsokból, jól fizető állásokból, ezért aztán utolsó leheletükig küzdeni fognak hatalmuk megtartásáért.

Új arcokat, szimpatikus fiatal hölgyeket is felhasználnak az imázs javítása érdekében. Az ő szerepük, hogy felmutassák a Fidesz szerethető arcát. Ebbe a stratégiába illeszkedik a huszonkét éves joghallgató helyettes államtitkárrá való kinevezése. Rácz Zsófia – amikor még nem törte be teljesen a Fidesz nyúzdája – amerikai ösztöndíjasként értelmes nyilatkozatban hívta fel a figyelmet az Oroszország felől érkező, titkosszolgálati eszközökkel történő dezinformációs fenyegetettségre.

Riporteri kérdésre válaszolva azt felelte: „ha külső biztonsági kockázatokról beszélünk, akkor Oroszországot kell, hogy mondjam. Mert láttuk, ahogy Oroszország a dezinformációt mint stratégiát használja, hogy káoszt okozzon Amerikában és Európában. Ez olyanfajta fenyegetés, amitől leginkább nem félnünk kell, hanem felkészülni rá”.

Rácz Zsófia valószínűleg nem magától találta ki a markáns véleményt. Minden bizonnyal abban a közegben szívta magába az okosságot, amelyben mozog, amelyben felkészítették a politikusi szerepre. Vagyis a kiképzői, a valóban fontos és meghatározó emberek a Fidesz háza táján pontosan ugyanígy látják az orosz behatolási kísérleteket, avagy már megtörtént eseményeket, mint ahogy az ifjú egyetemi hallgató.

Csak annyi a különbség, hogy ők nem a valódi gondolataik, hanem a propagandagépezet aktuális iránymutatásai szerint kommunikálnak. Amely szerint Putyin Oroszországa gazdasági stratégiai partner, Paks bővítése – ahogy Orbán Viktor több ízben is nyilatkozta – „a rezsicsökkentés miatt” szükséges, és a diplomáciai mentességet élvező, orosz irányítás alatt álló bank se jelent semmilyen veszélyt.

Az egykori KGB, avagy GRU irányítása alatt álló kommunista titkosszolgálat volt hírszerző és kémelhárító tisztjei ma szinte napi rendszerességgel látják el a kormánypárti propagandasajtót nemzetbiztonsági szakvéleményükkel, tanácsaikra kormányzati potentátok tartanak igényt. A volt hírszerző, aki azért bukott meg a 90-es évek közepén, mert törvénysértő módon magyar országgyűlési képviselőkről is adatokat gyűjtött, egy időben a főpolgármester tanácsadójaként tett vérlázító és szakmaiatlan nyilatkozatot a menekültekkel kapcsolatban.

A Fidesz fizetett hirdetésekben azt sulykolja, hogy Magyarország az egyetlen ország Európában, amely képes és hajlandó megvédeni magát és a teljes kontinenst az illegális migrációtól. Ha valaki ránéz Európa térképére, és odaképzeli a Magyarország déli határára épített kerítést a maga hosszúságában, pontosan látja, hogy ez mekkora hazugság.

Most, hogy éleződik a konfliktus a Közel-Keleten, ismét előhúzzák a migránsokkal való riogatást, némi sorosozással fűszerezve. A gyöngyöspatai cigányok szegregációja miatt született bírósági ítélet kapcsán most a bírókra is rájár a rúd a jobboldali véleményhuszároknak nem tetsző ítélet miatt. Jut a verbális agresszióból a cigányoknak is, akik valamelyik Soros által támogatott szervezet segítségével perre vitték a cigány tanulók szegregált oktatásának ügyét. A bírók próbálnak jó lelkiismerettel törvénykezni, de az ítéleteiket politikai aspektusból kritizálják jobbról is, balról is. A hatás nem marad el: már nem sok hiányzik ahhoz, hogy végképp megrendüljön a közbizalom a bíróságok iránt is.

A politikusok tekintélye ma már a béka feneke alatt van. A média sincs sokkal jobb helyzetben, a kritikus sajtó munkatársait a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár nevezte politikai aktivistáknak nemrég, aki nem mellesleg egy vadászati lap főszerkesztői székében ülve szemtelenkedett egyet másodállásban.

Talán még nem dőlt el, kik lesznek 2020-ban a fő ellenségek: a migránsok? Soros? A bírók? A Fidesz szekerét tolni nem hajlandó tudósok? A színházigazgatók? Az ellenzéki irányítás alá került önkormányzatok vezetői? A külső hatalmak ügynökeinek tartott, befolyásuk alá nem tartozó civil szervezetek? Vagy a tönkre bírságolt Jobbik után a „külföldi ügynöknek” tekintett Momentum? Esetleg előhúzzák újfent Gyurcsányt? Ha másért nem is, hát azért, hogy összegyurcsányozzák vele a Fidesz hatalmára veszélyes, ám a DK-val szövetséges ellenzéki pártokat.

Jó, ha tudjuk, bárkiből lehet ellenség. Külső is, belső is. Vadászati idényben bárki célkeresztbe kerülhet. És vannak, akik megtapasztalhatták már a baráti tüzet is…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/2. számában jelent meg január 10-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/2. számban? Itt megnézheti!