Friss mérések szerint a 33 Polyhymnia nevű aszteroida olyan sűrű anyagból van, hogy a Földön még nem látott elemek is alkothatják.
Az IFLScience oldal számolt be arról, hogy az Arizoniai Egyetem fizikusai az ozmiumnál – ami a legsűrűbb, természetes módon előforduló stabil állapotú elem – sűrűbb molekulákat, azaz CUDO-kat (Compact Ultradense Objects, Kompakt Ultrasűrű Objektumokat) kerestek az égen. Az ozmiuménál (76-os) magasabb rendszámú elemek (minden elemnek pontosan akkora a rendszáma, amennyi proton található az adott elemet alkotó atomok magjában) között van az íridium vagy a platina, amelyek természetes körülmények között is előfordulnak, de egyikük sem olyan sűrű, mint az ozmium.
A 93-as rendszámú neptúnium az első olyan elem, amelyet kizárólag mesterségesen lehet csak előállítani. Jelenleg a legmagasabb rendszámú, már felfedezett elem a 118-as rendszámú oganeszon; minden e feletti rendszámú elem csak feltételezett elem jelenleg. Minél feljebb megyünk a periódusos táblán az elemek között, azok annál kevésbé stabilak, jó eséllyel radioaktívak, és nagyon rövid felezési idővel rendelkeznek.
Az egyik ilyen aszteroida, amelyet vizsgálat alá vetettek, a görög múzsáról elnevezett 33 Polyhymnia, amely a Naprendszer kisbolygóövében (a Mars és a Jupiter pályája közötti részben) található, és amelyet Jean Chacornac francia csillagász fedezett fel 1854-ben. Az aszteroida sűrűsége a korábbi mérések szerint – melyet a naprendszerben a többi égitest mozgására gyakorolt gravitációs hatásából és az aszteroida átmérőjéből számítottak ki – meghaladja az ozmium sűrűségét, így ígéretes célpontjává lett a további kutatásoknak.
Az arizoniai kutatócsoport megpróbálta lemodellezni a 110-es rendszámnál nagyobb elemek fizikai jellemzőit, ám a modellek szerint egyetlen ilyen elem sem tudta visszaadni a 33 Polyhymnia aszteroidával kapcsolatos megfigyeléseket. Viszont egy, a jelenlegi periódusos táblázat utolsó bebizonyított eleménél jóval magasabb rendszámmal bíró, 164 protont az atommagjában tudó, elképzelt elemnek olyan tulajdonságai lehetnek, melyek a projekció szerinti fizikai tulajdonságai megfeleltethetőek az aszteroida sűrűségének. „Ha az aszteroida egy jelentős része ilyen szupernehéz fémből állna, akkor elképzelhető, hogy az aszteroida sűrűsége a műszeres mérések szerinti sűrűségéhez közel lenne”, áll a fizikusok közleményében.
„Minden szupernehéz elem – mindazok, amelyek instabil állapotúak, és azok is, melyeket még nem figyeltünk meg – közös neve »unobtanium« (magyarul körülbelül: hozzáférhetetlenium), tette hozzá a tanulmány egyik szerzője, Jan Rafelski. „Az, hogy ilyen elemek elég stabilak lehetnek, és hogy a Naprendszerben előfordulhatnak, izgalmas felvetés” – tette hozzá. A tanulmány a The European Physical Journal Plus folyóiratban jelent meg.
Kiss László csillagász, akadémikus, a Hun-Ren Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója szkeptikusabban áll a témához: szerinte kizárni nem lehet, hogy ilyen magas sűrűséget mérjenek, de valószínűbbnek tartja, hogy nem pontosak a mérések, azaz, további, pontosító mérések indokoltak.
