Lapunk birtokába jutott egy tudományos kézirat, amelyben magyar kutatók számos, Magyarországon szekvenált koronavírus-genomot elemeztek. Megállapították, hogy a pandémia első és második hulláma az eltérő epidemiológiai környezet miatt volt gyökeresen különböző egymástól, nem pedig azért, mert a második hullámban a vírus fertőzőképesebb volt. Magyarul – ez már következtetés az előbbiekből – a második hullám azért okozott katasztrofális veszteségeket, mert a kormány elkésve döntött és rossz döntéseket hozott. Határozott intézkedésekkel potenciálisan több ezer emberi életet lehetett volna megmenteni. A kéziratot információink szerint azzal próbálják eltitkolni a nyilvánosság elől, hogy visszavonták egy bárki számára elérhető tanulmány-gyűjteményből.
A covidpandémia az első olyan világjárvány, amikor a döntéshozóknak lehetőségük lenne az elképesztő ütemben fejlődő molekuláris genetika kínálta információkra támaszkodni a járványellenes intézkedések tervezésekor. Ma már rutinművelet a vírusmintákból meghatározni a fertőzést okozó vírustörzs pontos genomját, és ha sok génszekvencia áll a rendelkezésünkre, abból molekuláris törzsfákat lehet rajzolni. Vagyis vissza lehet követni a vírus evolúcióját, leszármazási viszonyait, és soha nem látott pontossággal lehet következtetni a járvány terjedésére, a fertőzés eredetére, lefutására.
Egy felelős kormány, illetve függetlenül működő közegészségügyi hatóság ezen információk alapján értékeli az ellenlépések hatását, és ha szükséges (a propagandaszempontokat figyelmen kívül hagyva) elismeri a hibát, és változtat a stratégián. De ehhez teljes transzparencia és fogadókészség szükséges, ami Magyarországon nem feltétlenül adott. Sőt, információink szerint a kormány által irányított hatóságok nemcsak hogy nem érdeklődnek az irányvonalukba nem illeszkedő tudományos eredmények iránt, de a kutatáshoz szükséges adatokat sem szívesen adják át.
Egy vírusgenetikai kutatás e nehézségek ellenére mégis feltárta a második (2020 szeptemberétől nagyjából 2021 februárjáig tartó) hullámot okozó vírus viselkedését megalapozó genetikai hátterét. A fő kérdésük az volt, hogy mi tette a második hullámot olyannyira pusztítóvá, az elsőhöz képest. Nem találták semmi bizonyítékát annak, hogy a második hullámban domináns törzs fertőzőképesebb lett volna, mint a többi változat. Vagyis – gondolhatjuk tovább a kutatás eredményeit – marad a másik elképzelhető lehetőség: a járványellenes intézkedések lettek tragikusan elrontva. A katasztrofális károk (több mint 11 ezer ember halt meg ebben az időszakban) egy részét egyértelműen meg lehetett volna előzni megalapozott és tájékozott hatósági és kormányzati döntésekkel.
A kutatás eredményeit közlő tanulmányt még nem ellenőrizte független szakmai lektor, de azt információink szerint beküldték a Virus Evolution című szakfolyóirathoz. Úgy tudjuk, korábban beküldték a megjelenésre váró kéziratokat gyűjtő BiorXiv preprintszerverre is, de készülő cikkünk hírére az utolsó (döntési helyzetben lévő) szerző utasítására visszavonták a beküldést. Minthogy a lektorált folyóiratból információink szerint nem vonták vissza, kizárható, hogy a visszavonásnak szakmai vagy tartalmi indokai lettek volna. Megint csak marad a másik lehetőség: így próbálják blokkolni a megállapítások nyilvánosságra kerülését. A folyóirat bírálati folyamata akár fél évet is igénybe vehet, vagyis nyár lesz, mire megjelenhet a cikk (ha azt nem vonják vissza), és akkor már sokkal kevésbé lesz kellemetlen a kormány (illetve a kormány haragjától félő kutatók) számára.
A tanulmány szerzői között ott vannak az ELTE, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem kutatói, bár közülük egyeseknek fogalmuk sem volt arról, hogy az utolsó szerző visszavonatta a kéziratot a preprintszerverről. Arról tőlünk értesültek, – ahogy mondani szokás – megdöbbenéssel. A tanulmány eltitkolására irányuló kísérleteket látva egyesek fontolgatják, hogy töröltetik magukat a szerzők közül. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy több szerzővel is beszéltünk, és az utolsó szerző kivételével mindannyian az azonnali nyilvánosságra hozatal pártján állnak. Korábban meg sem fordult a fejükben, hogy egy tanulmány visszavonása politikai okokból egyáltalán elképzelhető 2022-ben, Magyarországon.
Több általunk megkérdezett kutató (nem csak a szerzők közül) vérlázítónak tartja, hogy valakinek eszébe jut egy tudományos tanulmány kitudódásának akadályozása. Információink szerint a tanulmány – készülő cikkünk, illetve az eredmények várható, kormánynak kellemetlen olvasata miatt – már eljutott az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) vezetéséhez is, akik ugyancsak a szerverre való feltöltés ellen foglaltak állást. Névleg az ELKH kapta meg az MTA-tól elszedett kutatóintézet-hálózat irányítását.
De vissza az eredményekhez. A tanulmány a jól ismert tényekből indul ki, miszerint az első hullám idején szigorú lezárások voltak Magyarországon, és a fertőzési esetszámok, illetve halálozás messze elmaradt a nyugat-európai trendektől. Ezzel szemben a második hullám idején elmaradtak vagy sokkal később érkeztek a korlátozások, az esetszámok és a halálozás is az egekbe emelkedett, a népességarányos halálozás globálisan is a legrosszabbak között volt.
A kutatás arra keresi a választ, hogy hogyan történhetett ez az éles és tragikus változás.
A vizsgálatok során összesen több mint 350 Magyarországon talált vírusminta génszekvenciáját elemezték. Kiderült, hogy az első hullámban viszonylag nagy volt a genetikai diverzitás a fertőzéseket okozó vírusok között, ami arra utal, hogy 2020 márciusa (tehát a magyarországi járvány hivatalos kezdete) előtt már sokszor, különböző forrásokból behurcolták a vírust, ami titokban terjedt, míg fel nem fedezték. Viszont arra is bizonyítékot találtak, hogy e behurcolások nem okoztak közösségi terjedést, ami a határozott járványellenes intézkedések hatékonyságát és hasznát mutatja.
Ezzel szemben az elsőhöz képest összehasonlíthatatlanul súlyosabb második hullám idején izolált vírusok sokkal kisebb genetikai változatosságot mutattak, és azok között döntő többségben volt az Európában általános B.1.160 variáns. Ezt a variánst csak néhányszor hurcolták be az országba, valamikor 2020 nyár elején (amikor minden nyugodtnak és békésnek tűnt a felszínen). Ezután két hónapon keresztül titokban terjedt a népességben, mielőtt kilőttek volna az esetszámok, a kórházba kerültek és az elhunytak száma.
A tanulmány konklúziója szerint „a genomikai és epidemiológiai elemzés azt mutatja, hogy a B.1.160 [variáns] dominanciáját nem belső fertőzőképességbeli előny vagy ismétlődő behurcolások okozták, hanem inkább a [vírus számára] kedvező epidemiológiai körülmények a rejtett terjedési időszakban”. Magyarul, a második hullámot okozó vírus önmagában nem volt ütőképesebb a többi variánshoz képest, csak a hiányzó járványellenes intézkedések megágyaztak a katasztrófának – ez a mi értelmezésünk, nem a tanulmány szövege.
Arra is egyértelmű genetikai bizonyítékok vannak, hogy míg az első hullámban közösségi terjedés alig volt (mert az emberek hatékonyan elkülönültek egymástól, nem volt alkalmuk fertőzni egymást), addig a második hullámot megelőző hetekben a közösségi terjedés volt a járvány fő hajtóereje (mert semmi sem akadályozta az emberek közötti fertőzésátadást). A kutatók modellszámításokat végeztek azt feltételezve, hogy a B.1.160 okozta második hullám a vírusvariáns saját belső tulajdonságaiból fakadó jobb fertőzőképessége miatt vált olyan súlyossá. De a modell alapján várható lefutás nem illeszkedett a valós trendekhez. Mindent egybevéve semmi jelét nem találták annak, hogy a B.1.160 variánsnak bármiféle saját előnye lett volna, ami indokolná a második hullám súlyosságát „vagyis valószínűleg a kedvező epidemiológiai körülmények miatt válhatott dominánssá” – írják a tanulmányban.
Később így érvelnek: „A vírus behurcolása és a megfelelő belföldi közegészségügyi intézkedések között eltelt idő nagyban különbözött volt a két hullámban. Konkrétan, ez az időszak alig tett ki három hetet az első hullámnál, míg a vírus behurcolása és a megfelelő beavatkozások között majdnem öt hónap telt el a második hullám esetében.”
A tanulmány természetesen nem nevezi a hatékony járványellenes korlátozások bevezetésének elmulasztását, illetve elkésettségét „hibá”-nak vagy „hanyagság”-nak, pláne nem nevez meg felelősöket. De nehéz nem arra a következtetésre jutni az eredmények alapján, hogy a második hullám okozta veszteségek és az egészségügyi rendszer túlterhelése megelőzhető lett volna, ha a felelős vezetők jó döntéseket hoznak.
