Az állati hangadás gyakran függ az egyed belső állapotától („hangulatától”), így az ember sokszor olyan fajok vokalizációját hallva is képes bizonyos információkat leszűrni az állat érzelmeiről, amelyekkel viszonylag ritkán kommunikálunk, pláne nem barátkozuk. Így állhatott elő, hogy a Queenslandi Egyetem kutatói által elvégzett kísérletben az emberek képesek voltak különbséget tenni a „boldog” és a „frusztrált” csirkecsivitelés között, írja a Guardian. (Igen, a csirkék tudnak boldogok és frusztráltak lenni, és létezik vidám és ideges kotkodácsolás is.)
A kísérletben majdnem 200 önkéntesnek játszottak le előre rögzített csirkehangokat, amelyeket vagy akkor rögzítettek, amikor a tyúkok vélhetően boldogok voltak, mert épp megetették őket, vagy éppen frusztrálhatta őket, hogy elmaradt az etetés. Az eredményekből kiderült, hogy az emberek (függetlenül attól, hogy volt-e baromfiakkal kapcsolatos korábbi, testközelből szerzett tapasztalatuk) a véletlennél nagyobb valószínűséggel – az esetek 69 százalékában – képsek voltak helyesen megítélni a csirkék érzelmi állapotát a hangjaik alapján.
A vizsgálat előtt arra tréningezték a csirkéket, hogy a nekik játszott hangokat különféle eleséggel társítsák. Tehát eltérő hangot játszottak le nekik, mielőtt valami extra finomságot, például kukacokat kaptak volna, illetve más hangot hallottak, ha valami kevésbé csábító ételt adtak nekik, vagy éppen semmit sem kaptak. Amint a madarak megtanulták a hallott hang és a következő táplálék közötti összefüggést, már pusztán a hangtól is izgalomba jöttek, és ez befolyásolta a hangjukat is.
A finomságnak örvendő csikék csipogtak, magas és rövid hangok sorozatát adták ki:
A csalódott baromfik viszont hosszan elnyúló, mélyebb, nyöszörgésszerű hangot adtak:
A kutatók szerint e hangokat a mesterséges intelligencia is könnyűszerrel megkülönböztetheti egymástól, és ezáltal automatikusan monitorozhatóvá válik a madárállomány jólléti állapota.
