Az edzőteremben a srácok Magyar Péter-interjút hallgatnak. A Medián 13 százalékra méri a még meg sem alakult pártját az őt ismerők körében, a nézettségi adatok szerint milliók figyelik, hova fut ki az új rendszerváltó kísérlet. Lehetetlen még megmondani, Magyar Péterék projektje mennyire lesz sikeres. Az viszont egyértelmű, annyira sóvárgunk a reményért, hogy lelkesen fogadjuk még a NER-ből frissen kijelentkezőt is, de legalábbis meghallgatjuk, mit ajánl. Péter intelligensen látja, hogy az érdeklődés nem a személyének szól, hanem egy hatalmi vákuum szívja be a figyelmet. Ez elvezet egy demokrácia leckéig, amit ideje lenne megtanulnunk: hogyan legyünk konstruktív elégedetlenkedők?
Fejlődnünk ugyanis van hova. A magyar közvélemény apatikus, gyakran cinikus, és jól megtanulta tehetetlenségét. Ha valaki kritizálja a kormányt és csapnivaló teljesítményét, megkapja a kérdést, hogy ugyan ki más legyen, az előző garnitúra se volt jobb. Ha valakinek a színvonalat nyomokban tartalmazó ellenzék sem szimpatikus, annak odavetik foghegyről, hogy akkor tessék jobban csinálni.
Csakhogy van itt néhány millió olyan ember, aki szeretne szívsebész, buszsofőr, projektmenedzser vagy bármi más maradni, miközben mégis kívánja, hogy a politika inkább az egészségügyről, az oktatásról és közös ügyeinkről szóljon, ne pedig gazdasági bűnözők aktuális érdekeiről, uszításról és hisztériáról.
A kérdés tehát az: hogyan tudjuk választópolgárként kikényszeríteni, hogy jobb politikai ajánlatokat kapjunk? Ha Magyar Péterék projektje elbukna, a magyar társadalom érdeke az, hogy képes legyen kikényszeríteni újabb és újabb szereplők belépését, politikai innovációt ösztönözzön, és megoldásokat keressen. Ez a fejlődés útja, nem az apátia.
A választ a piaci logikában és a verseny megértésében találjuk meg. Már amelyikünk megtalálja, mert sok vállalkozónak kényelmetlen ez a kabát, ezért urambátyám működéssel óvják magukat a piactól. Honfitársaink egy része szintén megszokta, hogy a politikai véleményét a pártlapokban olvashatja el. Ők nem csinálják a politikát, hanem készen kapják: ez a kínálat, tessék azzal megelégedni.
A tényleges piacon viszont gyakori, hogy a látens kereslet hívja be a kínálatot. Ha nem ízlik a péksüti valahol, hát megveszem máshol. Ha ott sem, akkor nem állok neki otthon sütni, és „jobban csinálni”, hanem láthatóvá teszem az igényem, például beszélek a pékkel, hogy mit reggeliznék szívesen (egy újfajta mákos rétest). Ha a mákos rétes iránti látens kereslet elér egy kritikus mennyiséget (ahol megéri az igényt kiszolgálni), megjelenik rá a kínálat: egy meglévő pék vagy egy új belépő elkészíti. Mindez triviális, mégis tanulgatja az ország.
Hogyan legyünk konstruktív elégedetlenkedők? Néhány módszer:
• Adjunk le protest szavazatot (például MKKP, esetleg érvénytelen voks).
• Írjunk a képviselőnknek e-mailt.
• Tüntessünk.
• Lépjünk be egy számunkra szimpatikus mozgalomba vagy pártba.
• Adományozzunk.
• Indítsunk petíciót.
• Tüntessünk még egyszer.
• Nevessük ki a propaganda bohócait.
• Nyomtassunk és terítsünk szórólapot.
• Fújjuk át festékszóróval a propagandaplakátokat.
• Közgyűlésen kérdezzük fel a polgármestert, miért akar akaratunk ellenére aksigyárat ültetni a szomszédságunkba.
• Olvassunk Magyar Hangot, Élet és Irodalmat, független sajtót, nézzünk Partizánt, hallgassunk közéleti podcastokat.
• Beszéljünk szakpolitikai kérdésekről péntek este a kocsmapult mellett.
• Ordibáljunk korrupt állami vezetőkkel.
A jobb-rosszabb, hatékonyabb és kevésbé hatékony módszerek közös pontja, hogy az elégedetlenséget láthatóvá teszi, az apátia mocsarát pedig lecsapolja. Ha elég sok ember eléggé elégedetlen a politikai kínálattal, akkor akár egy jelenlegi, akár egy új politikai erő erre reagálni fog, mert reagálni kénytelen (ha ő nem, hát megteszi a politikai ellenfele, így piacot veszít). Mindez természetesen fárasztó, és mindenkinek lenne jobb dolga. Ám a közöny végeredményét látjuk: maffiakormány, kifosztott ország, elvesztegetett évtizedek. Ideje megtanulnunk, hogy csak mi menthetjük meg magunkat.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/12. számában jelent meg március 22-én.
