Ahhoz képest, hogy nem kis részben ott lettem azzá, akivé lettem, az utóbbi tíz–tizenöt évben egyre kevesebbszer mentem moziba. A távol maradásnak volt egy roppant banális oka.
Gazda Albert
Odavoltam az amerikai irodalomért (meg vissza), hiába éltem a másik birodalom perifériáján, úgy éreztem, a XX. századi amerikaiak telibe találnak engem, az állapotot, amiben vagyok.
Nálunk, Máramarosban nem beszélgetnek az emberek, hanem szórakoznak egymással. Tényleg. A szórakozás a beszélgetés szinonimája.
Nem muszáj mindig átfogó, tért ölelő perspektívákban gondolkodnunk, nem muszáj nagyszabásúnak lennie, amiben otthon vagyunk, lehet az kisebb is. Itt jönnek a képbe a törzshelyek. Amennyiben vannak. A helyek, amiket belakunk.
Szó sincs róla, hogy történelmünk legnagyobb pillanatai forradalmaink és szabadságharcaink lettek volna. Ugyan már, hősiesek voltak (hát persze), de elbukott mindegyik. A magyar történelem legnagyobb pillanata ezzel szemben a kiegyezés volt.
A magyarságban mostanában azt nem bírom a leginkább, hogy milyen nyomorultul hőbörgős lett. Megvannak rá az okai is tán, méltatlankodhatna a magyarság, ha vitába bonyolódnánk, mindazonáltal ettől még nem lesz jobb senkinek.
Hát így lesz vízszintes az ember. Lustaságból, restségből, észre sem veszi, és kész.
A Platon Karataevben az a legjobb, hogy természetes. A helyén van benne minden, vagyis minden jól van úgy, ahogyan van. Nincs máz, flikkflakk, tupír, semmi se kevés, semmi se sok.
A legnagyobb gasztronómiai élménnyel Nyíregyházán szembesültem ezen a szóban forgó tavaszon. Ami ráadásul egyszerre régi és új. A Cvekedliben.
Elment a kedvem Amerikától. Mondjuk, nem hiszem, hogy Amerika összedől emiatt, vagy mély depresszióba zuhan, és elalvás előtt lucskosra sírja a párnáját.
Ennek a háborúnak is, pont úgy, mint az ezt megelőző összes többinek, egyszer vége lesz, és kezdődik egy másik élet. Nem én állítom ezt, csak ismételgetem néha, magamban, hátha elhiszem.
Milyen érdekes, hogy a XX. század végének és a XXI. elejének egyik legfontosabb magyar kulturális jelensége, Cseh Tamás a szerzőtársaival együtt a minimum kettővel utána következő nemzedék fogékony egyedeire is alapvető hatással tud lenni.