Az elmúlt évek válságai és a kormányzati lépések kivéreztették a hazai önkormányzati szektort. De mi is a baj a mostani finanszírozási rendszerrel? Az érintetteket kérdeztük.
Szinte meg sem száradt a tinta a 2019-ben hatalomba került önkormányzati képviselők megbízólevelén, máris szinte megoldhatatlan feladatok tornyosultak előttük. A koronavírus-járvány miatt megsokasodtak egészségügyi, közigazgatási és egyéb feladataik, majd alig lábaltak ki a válságból, Oroszország Ukrajna ellen indított területszerző háborúja miatt az egekbe emelkedett energiaárak jelentettek megsokszorozódó, sok esetben kifizethetetlenül magas energiadíjakat. Eközben a kormány – arra hivatkozva, hogy mindenkinek ki kell venni a részét a teherviselésből – több oldalról is megnyírbálta az amúgy is kivéreztetett önkormányzatok költségvetését. Például a koronavírus-járvány kitörését követően ingyenessé tette az ország egész területén a parkolást, így megfosztotta az önkormányzatokat a parkolási díjaktól, másrészt megfelezte az iparűzési adót, illetve megtiltotta a helyi adók emelését, továbbá elvonta a súlyadót. Később ugyan az utóbbi kivételével megszűntek a korlátozások, azonban a központi költségvetésből egyre kevesebbet kap az önkormányzati szektor.
Miközben nálunk folytatódott az önkormányzatok rendszerváltás óta tartó ellehetetlenítése, amely az elmúlt tíz évben gyorsult fel igazán, az Európai Unió többi országában plusz forrásokhoz juttatták az egyébként is nagyobb költségvetésből gazdálkodó önkormányzatokat. Mindenütt tisztában voltak ugyanis azzal, hogy az egymást követő két válság jelentősen megnövelte a helyhatóságok kiadásait. Csehországban például 2020 decemberében elvonások helyett a kormány lakosonként 47 eurónyi támogatást adott az önkormányzatoknak, Orbán Viktor laboratóriumában pedig az osztrák kormány összesen 5 milliárd eurót juttatott a helyhatóságoknak.
Egyre kisebb szelet jut az önkormányzatoknak
Az önkormányzatok egyre nehezedő helyzetére mutatott rá Helyes Imre, szentendrei önkormányzati képviselő, amikor a város költségvetésére készülve adatokkal mutatta be, hogyan lehetetlenülnek el mind jobban a helyhatóságok. Az elmúlt kilenc év költségvetési törvényeit áttekintve arra jutott, hogy amíg 2016-ban még a központi költségvetés 4,2 százalékát utalták a magyarországi önkormányzatoknak az állam által előírt kötelező feladatok ellátására, addig ez az arány 2023-as rendeleti költségvetés tanúsága szerint 2,43 százalékra csökkent.
Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere ennek kapcsán arról beszélt lapunknak, hogy az önkormányzatok ellehetetlenülése csak úgy előzhető meg, ha a kormány hozzáállása is megváltozik. Vagyis el kellene ismerni, hogy a közfeladatok helyben a leginkább átláthatóak, hogy azokat a leggazdaságosabban, a leggyorsabban és leginkább korrupciómentesen helyben lehet megoldani, és ehhez biztosítani kell a megfelelő forrásokat. Nem kellene semmi újat feltalálni, hiszen a szomszédos Ausztriában, Romániában és Szlovákiában is ez a rendszer működik. A polgármester arról is beszélt, hogy azért néznek ki másként az említett országok települései, mert ott jelentős források maradnak helyben, amelyeket a települések fejlesztésére költhetnek a helyhatóságok.
Alapjaiban kellene átalakítani a finanszírozási rendszert
A polgármester kiemelte, a választásokat követően a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) Orbán Viktornak írt levélben kezdeményezte az önkormányzati finanszírozási rendszer alapvető átalakítását, mert az a jelenlegi formájában a helyhatóságok ellehetetlenüléséhez vezet. Ebben pártállástól függetlenül egyetértenek az önkormányzati szövetségek: a MÖSZ, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ), valamint Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ).
Schmidt Jenő, a TÖOSZ elnöke lapunknak arról beszélt, amikor a feladatfinanszírozási rendszer kialakult, a polgármesterek abban reménykedtek, hogy a költségek emelkedésével párhuzamosan a finanszírozás is nőni fog, erre azonban nem került sor. A jelenlegi állapotokról elmondta, egyetlen kötelező feladat sincs, amelyet teljes egészében fedezne a költségvetéstől kapott támogatás. Példaként elmondta, a bölcsődék esetében a központi költségvetés a kiadások mintegy 90 százalékát fedezi, az óvodák esetében ez az arány már csak 80-85 százalék. A településüzemeltetés kiadásainak már csak negyedére elegendő a központi támogatás, a kulturális feladatok esetén pedig alig 10-15 százalékra rúg a költségvetésből kapott támogatás.
Schmidt Jenő véleménye szerint a finanszírozási rendszer átalakítására mindenképpen szükség lenne, de nem látja értelmét a megosztott adóknak, például hogy a helyben lakók személyi jövedelemadójának egy része maradjon az önkormányzatoknál. Megoldásként elképzelhetőnek tartja, hogy a költségvetés által beszedett összes adót meghatározott feltételek mentén a Pénzügyminisztérium vagy a megyei közgyűlés által megbízott szakértők osztanák szét az önkormányzatok között a feladatok függvényében. – Ennek hátulütője lenne ugyanakkor, hogy ezzel a megoldással elveszne az önkormányzatiság – mondta az elnök. Arról is beszélt, vissza kellene adni az önkormányzatok gazdasági lábát, és az innen befolyó bevételekből lehetne finanszírozni a települési beruházásokat, fejlesztéseket. – Ez utóbbinak azonban nem nagyon látom realitását – tette hozzá.
Eközben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) azt közölte pénteken, hogy szinte az összes fővárosi önkormányzat növeli a helyi adókból származó bevételeit, például az építmény- és telekadó emelésével. Ez azt mutatja, hogy a helyhatóságok kénytelenek az adófizetők nyakába varrni a válság okozta terheket.
