Óvatoskodó, a lényeget kikerülő döntést hozott az Alkotmánybíróság a védettségi igazolványt érintő szabályozásról a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet szerint. Mint közleményükben írják, az Alkotmánybíróság csupán általános megközelítéssel jutott el oda, hogy a szabályok nem ütköznek Alaptörvénybe. Ám a közel ezer, különböző élethelyzeteket bemutató beadványokat nem mérlegelte.
Ugyan a korlátozások nagy része megszűnt, a negyedik hullám felfutásával még visszatérhetnek – hívták fel a figyelmet. A tét így annak megakadályozása lett volna, hogy a kormány újból észszerűtlen és jogellenes szabályokat vezessen be.
Emlékeztettek, hogy a védettségi kártya megléte nem feltétlenül a védettséget igazolja, így pedig az emberek megkülönböztetésének nincs ésszerű alapja. Ennek apropóján felhívták a figyelmet: az AB részben hárította ennek az eldöntését, mondván, ez nem jogi szakértelmet igénylő kérdés. A TASZ szerint viszont ez azért hibás érvelés, mert lehetőségük lett volna arra, hogy szakértők véleményét kérjék ki. Ehelyett kizárólag a kormánytól kapott információkra hagyatkoztak, amelyek szerint „már az első adag felvétele után nagyon csekély a valószínűsége a megfertőződésnek, még kisebb a kórházba kerülésnek és még marginálisabb az elhalálozásnak. A mutatók a második dózis beadását követően tovább javulnak.” Ehhez képest valamennyi (kétadagos) oltóanyag gyártója hangsúlyozza, hogy a teljes védettség csak mindkét dózis felvételével érhető el. Vagyis – érvelnek – az Alkotmánybíróság valójában éppen a lényegi feladatát nem végezte el: nem vizsgálta érdemben, hogy a jogkorlátozásra vonatkozó szabályoknak megfelelt-e a védettségi igazolvány.
A TASZ kitért arra is, hogy az Alkotmánybíróság nem foglalkozott például azokkal, akik egészségügyi okok miatt nem tudják felvenni az oltást, és nem volt véleménye arról sem, hogy a bevásárlóközpontokban bármennyien tartózkodhattak a védettség igazolása nélkül, miközben például edzőtermekbe csak igazolvánnyal lehetett menni.
