Ma már régészetileg is igazolták, hogy a vikingek évszázadokkal Kolumbusz Kristóf 1492-es expedíciója előtt, valamikor 1000 táján – Grönland érintésével – eljutottak Észak-Amerikába. A viking sagák megörökítették e korai expedíciókat, amelyek a mai Kanada partjainál három területet is leírtak: Helluland (amely a mai Baffin-öböl vagy Labrador lehetett), Markland (amely Labradort vagy Új-Fundlandot jelölte) és Vinland (amely pedig Új-Fundland vagy annál egy picit délebbi vidék lehetett).
Ez utóbbi terület egyik viking telepét találta aztán meg és azonosította 1960-ban egy norvég kutató házaspár, Helge és Anne Stine Ingstad a kanadai Új-Fundland szigetének északi csücskén található L'Anse aux Meadows elnevezésű lelőhelyen.
Viking telep rekostrukciója a kanadai Új-Fundland szigetének északi csücskén található L'Anse aux Meadows elnevezésű lelőhelyen (Fotó: Dylan Kereluk/Wikipedia)
Amerikáról aztán néhány északi forrásban lehetett olvasni, így az 1306 és 1308 között keletkezett Erik sagában, amely a kontinenst elsőként elérő izlandi Leif Eriksson expedícióját mesélte el. De megemlékezett róla az 1387-ben befejezett grönlandi saga, valamint az 1356 táján írt izlandi évkönyvekben is szóltak egy 1347-es amerikai expedícióról, amelyben 17 tengerész tért onnan vissza Izlandra. Ezeknél is korábbi volt a szász teológus, történetíró és földrajztudós Brémai Ádám 1075 körül keletkezett, Descriptio insularum aquilonis (Az északi szigetek leírása) című munkája, amelyben II. Svend dán király (ur. 1047-1076) elmondása alapján írt Vinlandról is.
Bár a pápai kúria már a tizenegyedik század óta tudott Grönland létezéséről, ezidáig nem volt bizonyíték arra, hogy Észak-Európán kívül bárki írt volna Amerikáról egészen Kolumbusz Kristóf 1492-es útjáig. Paolo Chiesa, a Milánói Egyetem középkori latin irodalmával foglalkozó kutatója és hallgatói azonban most valami olyanra bukkantak, amit maga a professzor a The Economist hetilapnak tömören csak úgy jellemzett: „észbontó”. Egy olyan XIV. század közepi forrásra leltek, amelynek szerzője Amerikáról, pontosabban Marklandról is írt.
Galvano Fiamma domonkos szerzetes 1339 és 1345 között készítette el Cronica universalis (A világ krónikája) című munkáját, amelynek mára mindössze egy példánya maradt fenn. Chiesát 2015-ben egy amerikai műgyűjtő hívta el New York-ba, aki megengedte, hogy a kutató megnézze és teljes egészében befényképezze a teljes kötetet. A kézirat korábban a milánói Sant’Ambrogio-bazilika könyvtárának tulajdona volt, ám azt a napóleoni háborúk idején, az 1800-as évek legelején kirabolták, ekkor veszett nyoma Galvano ott őrzött munkájának is.
Chiesa a hallgatóival közösen kezdett neki a szöveg értelmezésének és feldolgozásának. Ennek vége felé az egyik diák, Giulia Greco talált egy szakaszt, amelyben a középkori milánói krónikás Izland és Grönland leírása után egy rövid passzusban Marklandról is lejegyzett pár sort, amely Marckalada alakban tűnt fel a latin szövegben.
– Távolabb nyugatra létezik egy másik, Marckalada nevű föld, ahol óriások élnek. Ezen a vidéken olyan hatalmas kőlapokkal rendelkező épületek állnak, amelyeket senki sem tud építeni, kivéve a hatalmas óriásokat. Vannak arra zöld fák, állatok és nagy mennyiségű madár is – olvasható a domonkos szerzetes munkájában.
Az óriások a skandináv folklórban a távoli helyek esetében használt túlzásnak számítottak, és Galvano valóban figyelmeztetett arra, hogy „egyetlen tengerész sem tudhatott semmit biztosan erről a földről vagy annak jellemzőiről”. A forrást tanulmányozva érdekes ugyanakkor, hogy miközben az itáliai szerzetes szigorúan hivatkozott a forrásaira, szokatlan módon a Marckalada leírását a „Dánia és Norvégia tengerein járó tengerészek” szóbeli bizonyságának tulajdonította, és az alapján jegyezte le.
Paolo Chiesa úgy véli, hogy e beszámoló valószínűleg a genovai tengerészek útján juthatott el Galvanóig, aki gyakran megfordult a Milánóhoz legközelebbi itáliai kikötőben, mivel a történészek mai tudása szerint a domonkos szerzetes nagy valószínűséggel ott folytatta tanulmányait.
A milánói kutatók tézise felveti a kérdést: miért nem szerepel Amerika keleti partvidéke a korszak egyik ismert genovai térképén sem? Ugyanakkor segíthet megmagyarázni, hogy a genovai Kolumbusz és társai miért vállalkoztak arra, hogy elinduljanak egy olyan a területre, amelyet a kortársak többsége föld nélküli, végtelen víznek tartott.
A most felfedezett forrásról megjelent tudományos publikációt a Terrae Incognitae nevű szaklapban publikálták.
Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! A Tudomány rovatunk cikkeiért pedig ide kattintson!
