A halál kultúrája jegyében fel akarják számolni a nemzeteket és az azok védelmére hivatott nemzeti államokat – riogatta hallgatóságát Kövér László a Borsod megyei Szentistvánon. Ezúttal a közelgő állami ünnep volt az apropó.
A házelnök az MTI tudósítása szerint arról beszélt, hogy a változó világban a legfőbb korparancsunk megmaradni magyarként és keresztényként, ezért is igyekszik Magyarország kimaradni a szomszédban dúló háborúból. Azt valószínűleg nem említette, hogy az agresszor oroszokon és a megtámadott ukránokon kívül senki más nem lett hadviselő fél, nem is ambicionálja, de hát így érvényét vesztené a mondandója.
Harminc éve az efféle patronokat kegyetlen gúnnyal semmisítette volna meg Kövér László, ma belőlem az unalomig ismert fordulatok ásítást váltanak ki. És a legkevésbé sem amiatt, mert hidegen hagy a magyarság vagy a keresztény gyökerű európai világ jövője. Hanem mert amit Kövér László és a pártja művel, az parasztvakítás, ócska hergelés, alibizés. Régen nem az a kérdés, megmaradunk-e magyarnak itt, Európa közepén: a külső fenyegetés, alávetettség kora szerencsére elmúlt. A világ valóban változik, a globális folyamatok sok veszélyt hordoznak, de az univerzum rajtunk kívül eső részét nem a hungarofóbia mozgatja, alapvetően a mi képességünkön és a józan eszünkön múlik, hogyan boldogulunk az önként választott szövetségi rendszerben, a nagyvilágban.
Kövér és a Fidesz az ilyen szövegekkel uralhatja a pillanatot, fenntarthatja a hívek éberségét, de a magyar felzárkózás évszázados álmához, az élhető jövőhöz ez nem visz közelebb. A parlament elnöke úgy véli, a halál kultúrájával vívott küzdelemben Európa nyugati fele nem áll jól az illegális migráció, a társadalmi szétesés, az erőszakos genderpropaganda, a demokrácia kiüresítése és a gazdasági lecsúszás miatt.
Csakhogy Magyarország a kövéri mérce alapján is igen rosszul áll. A kormány a vendégmunkások szervezett betelepítésével most legalizálja a tömeges migrációt, a társadalmi szétesés és a gazdasági lecsúszás veszélye már csak az uniós rekord infláció miatt itthoni fenyegetés, a demokrácia kiüresítéséről pedig közjogi pozíciója okán maga is sokat tudna mesélni.
Ha a nemzethalál nem is, a sorvadás, a fogyás lélekszámban és erőben valódi fenyegetés. Kövér László újra és újra előadva a halál kultúrájáról szóló uncsi rémmesét talán még el is hiszi a propaganda cinikus hazugságát: a külvilág, nem a dilettáns, mindent a hatalomtechnikai szempontoknak alárendelő kormányzás gátolja a nemzet felemelkedését.
