Az életfogytiglani börtönbüntetését töltő korzikai szeparatista, Yvan Colonna március 2-án délelőtt az arles-i börtön edzőtermében edzett, amikor Franck Elong Abé belépett a helységbe. Az ügyészségi beszámoló szerint a 36 éves kameruni származású dzsihadista egy szóváltást követően keményen nekiesett a 61 éves korzikainak. Nyolc percen át verte, miközben egy szemeteszsákkal és törölközőkkel is megpróbálta megfojtani az áldozatát. Ez végül nem sikerült, ám Colonna kómába esett, mindezt úgy, hogy az őrség semmit sem tett a támadás megelőzésért és azonnali leállításáért. Közel három hétig volt kómában, majd március 21-én a családja bejelentette, a 61 éves férfi elhunyt a marseille-i kórházban, ahová szállították.
Yvan Colonna a korzikai nacionalisták jelenkori hőse. Ő és két társa még 1998. február 6-án megölte a sziget akkori francia prefektusát. A 60 éves Claude Érignac egy komolyzenei koncertre tartott azon az éjszakán a sziget fővárosában, Ajaccióban, amikor két fegyveres tüzet nyitott rá háromszor eltalálva őt. Colonna után embervadászat indult, de öt éven át nem sikerült a nyomára bukkanni. Végül a korzikai hegyekben fogták el 2003-ban, a férfi pásztorként élt az isten háta mögött. Különleges fogolyként börtönbüntetését nem tölthette le Korzikán.
Franck Elong Abét notórius dzsihadistaként tartják számon a francia hatóságok. A férfit még 2011-ben az amerikaiak fogták el Afganisztánban, ahol a tálibok oldalán harcolt. Három éve, 2016-ban ítélték 9 évre terrorista cselekményekért. Négy nappal bestiális tette után a 35 éves férfi ellen terrorista bűnszövetkezetben elkövetett merényletkísérlet”, valamint „terrorista bűnszervezetben való részvétel” címszóval emeltek vádat. Abé istenkáromlással indokolta támadását, szerinte ugyanis a korzikai szeparatista korábban lekicsinylő megjegyzéseket tett Mohamed prófétára.
A börtönbéli incidenst követően évtizedek óta nem látott erőszak bontakozott ki Korzikán. Az utcákat ellepték a demonstrálók, és „szabadság”, valamint „francia állami bérgyilkosok” feliratokkal kemény utcai harcok zajlottak. Március 13-án a 330 ezres sziget második legnépesebb városában, Bastiában mintegy 7-12 ezer tüntető demonstrált, a rendőrökkel történt összecsapásokban 102-en, köztük 77 rendőr sérült meg.
A korzikai események a lehető legrosszabbkor jöttek az április újraválasztásáért kampányoló Emmanuel Macron elnök számára. A kormány több tagja is kritizálta a büntetés-végrehajtást, amiért nem tudták megakadályozni az incidenst a börtönben. Az eseményeket csillapítandó, a múlt héten a szigetre látogató Gérald Darmanin francia belügyminiszter kijelentette, hogy Párizs „autonómiát” ajánlhat Korzikának, míg Macron arról beszélt, hogy e felvetés már nem számít többé „tabunak”. Darmanin ugyanakkor azt is leszögezte, csak akkor hajlandóak tárgyalni a sziget autonómia-párti politikai vezetésével, ha abbamarad az erőszak.
Korzikát egy közel másfél évtizedes, független köztársasági időszak után még 1769-ben foglalták el a franciák, előtte egy-két rövidebb időszakot leszámítva a sziget 1450-től Genova befolyása alatt állt. A szeparatizmus legújabb hullámát a francia gyarmatok leválásának időszaka indította el az 1950-es évek végén. Az 1958-as, majd 1961-es algériai felkelések és puccsok idején Korzika volt az egyetlen francia terület, amely nem az anyaországhoz, hanem a felkelő gyarmatosítókhoz csatlakozott. 1975-ben aztán létrejött a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (FLNC) nevű szeparatista milícia, amely a Franciaországtól való függetlenség kivívását tűzte ki célul. Az 1970-es évektől a fegyveres akciók 2016-os beszüntetéséig a szervezet mintegy 4500 különböző támadást hajtott végre a francia hatóságokkal szemben.
Mindezek ellenére a függetlenségi erők 10-15 százalékos támogatottsággal bírtak még a 2000-es évek elején is, és hiába engedtek volna nagyobb önállóságot Nicolas Sarkozy első belügyminisztersége idején meghirdetett decentralizáció jegyében, a sziget lakói, ha szűken is, de 51-49 arányban egy 2003-as népszavazáson nemet mondtak Korzika autonómiájának kiterjesztésére. Évekkel később aztán több felmérés is inkább az országon belüli decentralizáció és különböző mértékű autonómia nagyobb népszerűségét rögzítette. Tíz éve, 2012-ben a franciák 51 százaléka értett egyet az autonómia valamely formájával, míg hét éve az ország lakosságának 30 százaléka támogatta Korzika függetlenségét. A számok a Colonna-incidens után sem változtak jelentős mértékben: az Ifop országos közvélemény-kutatása szerint a franciák 53 százaléka támogatná a sziget teljes autonómiáját, míg 35 százalék a függetlenségét.
Ami a politikát illeti, a korzikai nacionalisták először 2015-ben tudtak választást nyerni: a Gilles Simeoni vezette autonómiapárt Pè a Corsica pártszövetség a szavazatok 35,34 százalékát szerezte meg. Két évvel később, 2017-ben a két korzikai megye összevonása miatt újabb választást tartottak, ahol a Pè a Corsica még nagyobbat nyert, a voksok 56,46 százalékát bezsebelve 51 helyet szereztek meg a sziget 63 fős törvényhozásában.
Gilles Simeoni, a korzikai regionális tanács autonómiapárti elnöke és nem mellesleg Colonna korábbi ügyvédje fontosnak nevezte, hogy „a belügyminiszter a miniszterelnök nevében, és valószínűleg az elnök is, nyilvánosan kijelentette, hogy a kormány és az állam készen áll erre a történelmi tárgyalásra”. Részleteket a párizsi kabinet egyelőre nem közölt, ám elemzők szerint megbeszélést lehetne folytatni arról, hogy az autonóm státusz keretében Korzika átvenne bizonyos törvényhozói hatásköröket, például az adóztatás, a helyi gazdaságfejlesztés és a lakhatási kérdések terén. Utóbbi ugyanakkor abból a szempontból kényes lehet, hogy a nyaralók egy jelentős része nem korzikaiak tulajdonában van. Hogy mit hoz a jövő, egyelőre még képlékeny, de az áprilisi elnökválasztásokig aligha várható új fejlemény.
Yvan Colonnát közben eltemették, a szertartáson több százan vettek részt, míg két nappal korábban a néhai szeparatista testének hazatértére a becslések szerint 4000 ember sorakozott az utcákon Ajaccio városában. A jelekből ítélve úgy tűnik, Párizs egyre kevésbé kerülheti meg a korzikai autonómia kérdését.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/14. számában jelent meg április 1-én.
