A közéletben, azt látom, a nyájszellem visszaerősödése zajlik – erről beszélt lapunknak adott interjújában Aczél Géza. A hetvenes évek végétől volt az Alföld munkatársa, később versrovat-vezetője, 1993 és 2015 között pedig főszerkesztője. Így az utóbbi években megjelenő (szino)líra kötetei mellett szót ejtettünk az irodalmi élet alakulásáról, kultúrharcról és Kádár-kori kompromisszumokról is.
Részlet a Magyar Hang február 14-ei (2020/7.) számában megjelenő interjúból!
– Mit szól hozzá, hogy már Orbán Viktor is öntől veszi a kifejezéseit? Elvégre a (szino)líra 2.-ben olvassuk (az áldoz szócikk alatt), hogy intellektuális lökdösődés zajlik, s közben persze a pálya erősen lejt. A miniszterelnök pedig az éppen aktuális kultúrharcot nyilvánította lökdösődéssé. Milyenek ezek a mai kánonharcok, csak a helyezkedésről szólnak?
– Magasan kezdünk, mint az egyik Tandori-versben, valószínűleg azért, hogy sok férjen alá. De hát azt mindnyájan tudjuk, hogy jelen esetben két különböző dimenzióról van szó. Az ironikus felvetésben említett személyről nem szólok, mivel nem tartom kompetensnek a téma kezelésében, inkább későbbi verseimről jelzek valamit. Az köztudott, hogy egy kor fölött a gondolkodni képes elme kezd eltávolodni a hétköznapoktól, tágabb összefüggésekben igyekszik megérteni múlandó élete értelmét, miközben az elmúló idő törvényszerű anakronizmusa az utókorból némi mosolyt is fakaszthat. Innen nézve – bár a „lökdösődés” nem biztos, hogy adekvát lírai kifejezés – valami történelmi valósága mindig létezett.
A gyökeres szemléletváltás hatásairól most csak két dolgot említek: a képzőművészet irányváltását a fotó megjelenésével, vagy az irodalom egyes műfajainak zavarodottságát a még igazában csak ezután kezdődő számítógépes technikák fogságában. A kánonharcok, nevezzük azokat bárhogy, a történelmi folyamatokban végül is kikerülhetetlenek. Örök fundamentalizmus és modernitás nem egy tőről fakadnak.
Más kérdés a szellemi küzdelmek kulturáltsági foka. Napjainkban, úgy látom, a közéletben a kölcsönös értéktisztelet, a személyiségek autonómiája, a nagyvonalúság, illetve a tárgyilagosság területén – talán az induló nemzedékek kivételével – a nyájszellem visszaerősödése zajlik.
Ki volt az a „közismerten rosszarcú hatalmi gengszter”, aki felszólította, hogy ne politizáljon? Vannak olyan jó ismerősei, akikkel a békesség érdekében valóban igyekszik nem konfrontálódni közéleti kérdésekben? Hogyan áll a politizálással? Hetven felett mennyire fáradt bele a napi nyüzsgésbe? Mennyire nehéz az elmúlásról beszélni? Megbánt valamilyen Kádár-kori alkut? Ezek is kiderülnek az Aczél Gézával készült interjúnkból!
A teljes interjút keresse a Magyar Hang február 14-én megjelent 2020/7. számában!
