A köznép elől korábban is elzárt, a sikeres árverés után pedig csak a milliárdosok házában látható képekhez, rajzokhoz, kéziratokhoz, metszetekhez nem ragasztózhatta oda magát az emberiségért felelős társaság egyetlen tagja sem. Ez volt az évszázad legolcsóbb biztosítása.
Itt talál menedékre a „mi, magyarok”, a „mi, keresztények”, a „mi, székelyek”, a „mi, fradisták”, a „mi, európaiak”, a „mi, liberálisok” – mind-mind mintegy értelmező jelzővel karakteresre pofozva a hevenyészetten összerántott gyülekezetet.
Gyermekkorom boldog nyarai. A Velencei-tó a Balaton kistestvére. Ha partvidékén eltöltesz pár napot, egyből helyi polgárnak érzed magad. A Balatonra üdülni mennek az emberek, ide nyaralni hazajárnak.
Az olvasó eljátszhat a gondolattal, és elképzelheti, amint ül a költő, és a rá jellemző stílusban üti-vágja, ostorozza vagy épp finom kardvágásokkal dekorálja ki a tehetségtelen szerzőket.
A Louka söröket három vállalkozó kedvű, sörkedvelő helyi férfiú főzi 2012 óta, újabban állandó helyük van a kézműves nedűkre szakosodott boltok polcain.
Számomra ez nagy lépés egy olyan világ felé, ahol az ember és természet kapcsolata szorosabb, őszintébb, okosabb, ahol a világválságra jobb válaszokat találunk, egyénileg és közösségileg is, ahol a beporzók védelme, szerepe, fontossága nem kérdés.
A legkevésbé sem a marketing hiányzik a magyar borfogyasztónak, annál inkább a jártasság és az önállóság. Csak ahhoz, ugye, idő kell, nyitottság, edukáció. Ezekre meg kinek van ma ideje. Bőven elég, ha hozunk bizonyos számokat.
Iza Martens szerint konzervatív gondolkodású. Borsits Alex szerint szabadkőműves. Gabi Domokos szerint szar apa. Vica Szűrös szerint a szeretőjétől született a gyerek, és a feleség csak ilyen feltételek mellett bocsátott meg neki.
Egy idő után már nemcsak a vakáció alatt írtam, hanem tanév közben is, lecke helyett. Az egyik haverommal sokat csavarogtunk a városban, olyankor útba ejtettük a könyvtárat is, ahonnét egy csomó könyvet vittem haza, hogy tudjak miből inspirálódni.
Megérkeztél. Idejöttél közénk, kislegény. Nagyon vártunk. Vártak nővérkéid, szüleid, az egész család. Már régen elfelejtettük a nehéz perceket, amiket édesanyádnak okoztál az elején, olyan most már, mintha meg sem történt volna.
Az elém siető pincér széles mosolya és invitáló karmozdulata rögvest oldotta a feszültségem. Az első fizetés, kérdezte, arcán remény tükröződött, majd bólintásom még szélesebb mosolyra ösztönözte. Nehéz idők, mondta, jó, hogy van ok az ünneplésre.
Ételben nem volt hiány, de italban sem szűkölködött soha: hektószám állt a bor a pincéjében, a törkölyt és a hullott gyümölcsöt minden évben kifőzette pálinkának. És egyre többet ivott. Még bírta erővel, tartotta magát, de egyértelmű jelei kezdtek látszani a leépülésnek.
A magyarságban mostanában azt nem bírom a leginkább, hogy milyen nyomorultul hőbörgős lett. Megvannak rá az okai is tán, méltatlankodhatna a magyarság, ha vitába bonyolódnánk, mindazonáltal ettől még nem lesz jobb senkinek.
