Régóta zajlik a vita a nem kormánypárti nyilvánosságban a parlamenti ellenzék szerepéről, egyáltalán a létjogosultságáról a NER keretein, vagy pontosabban korlátain belül. Ne is vegyék fel a mandátumukat, az Országgyűlés alakuló ülésén ne tegyék le a képviselői esküt, álljanak félre, mert csak elfoglalják a helyet a politikai színtéren mások, az arra érdemesek elől – hogy csak néhányat említsek az elhangzott elvárások közül.
Van-e egyáltalán értelme a kétharmados Fidesz–KDNP-többségű parlamentben az ellenzék részvételének? Szerintem a korlátozott lehetőség ellenére is van, s azt is tegyük hozzá, hogy a képviselők a munkában való részvétellel választói megbízatásukat teljesítik. Az Országgyűlés elsődleges feladata a törvényalkotás, amit vajmi kevéssé tud az ellenzék befolyásolni. Ugyanakkor megjelenítheti a vitában az álláspontját, a javaslatait, a módosító indítványairól történő szavazáskor nyílt színvallásra késztetve a kormánypártokat. A parlamentnek a végrehajtó hatalmat ellenőrző funkciója vizsgáló bizottság formájában nem működik, de az interpellációk és azonnali kérdések révén legalább komoly ügyekben a számonkérés megtörténik, amire az érdemi válasz sorosozással, gyurcsányozással való megkerülésének is megvan a maga leleplező üzenete. S mindez az elektronikus és írott médiumok közvetítésével jelentős nyilvánosságot kap.
Az ellenzék egyik legnagyobb nehézsége az üzeneteinek minél nagyobb körhöz való eljuttatása, tekintettel a tömegmédiumok – beleértve a közszolgálatikat is – kirívóan egyoldalú és propagandisztikus kormánypártiságára. Itt is felmerül a kérdés: az M1 televízióban vagy a Kossuth rádióban az ellenzéki politikusok számára újabban rendszeresen biztosított meghívásokkal élni kihasználandó lehetőség, vagy a sajtószabadság imitálásában való kollaboráns részvétel? Szerintem az ellenzéki politikusoknak nem szabad lemondani ezekről a lehetőségekről, hanem szakmailag felkészülten és meggyőzően kell bírálniuk a kormányt, és érvelni a saját álláspontjuk mellett.
A kollaboráció kérdése került szóba Szabó Antalnak a Magyar Hang augusztus 11-ei számában megjelent, A láthatatlan légió című írásában is. A szerző lesújtó véleménnyel van a magyar ellenzékről, szerinte az „egy vicc, abból is az ócskább kategória.” Ezt a kollektív megítélést nem vitathatom, hiszen ez az ő meggyőződése, amit más nem cáfolhat. Ahogyan azonban a tusnádfürdői táborban a vitában részt vett ellenzéki politikusokat minősíti, azt nem hagyhatom szó nélkül. Idézem: „érdemleges akciót nem nagyon tudok említeni az elmúlt hónapokból, inkább csak amolyan árulás félét, amennyiben a tusványosi cirkuszsátorban megjelent LMP-MSZP-Jobbik smúzolását kenyéradó gazdáikkal annak tekintjük. Ez a kollaboráció sem tett jót az ellenzéknek, hiszen ki fogja ezután elhinni, hogy Kanász-Nagy Máté vagy Brenner Koloman saját testi épségét sem kímélve utasítja vissza a Fidesztől érkező banki átutalást.”
Nem annak megítélésében kívánok most vitába szállni, hogy ez a részvétel kollaboráció-e, vagy sem – Szabó Antal szerint az. Ugyanakkor azt a minden alap nélküli felvetést, amely szerint a Fidesz, mint a megnevezett ellenzéki politikusok kenyéradó gazdája, konkrétan pénzt utal a bankszámlájukra, amit az emberek hite szerint ők el is fogadnak, nos ezt az érintettek becsületébe gázolónak, és ezért visszautasítandónak tartom.
Egyébként az orosz-ukrán háborúról szóló tusványosi vitában Brenner Koloman részéről fontosnak tekintem – s ezt a tévéhíradók is idézték –, hogy ott, Székelyföldön, a trianoni döntésre utalva világossá tette a különbséget a béke és az igazságos béke között, amit a Jobbik-Konzervatívok mindig hangsúlyoz.
Szabó Antal azt javasolja az ellenzéki képviselőknek, hogy az őket lesújtó véleményen „nem megsértődni kellene, hanem bevágódni az autóba, előhúzni a benzinkártyát, és járni-kelni az országban.” Ezzel a javaslattal feltehetőleg az írásban említett Brenner Koloman is egyetért, aki a nyári hónapokban – Tusványoson kívül – eddig a következő helyeken tett hivatalosan is látogatást: Sopronkövesd, Veszprém, Dorog, Pannonhalma, Gyöngyöstarján, Sopron, Nagykanizsa, Fertő, Győr. Folytatása következik.
A szerző a Jobbik volt országgyűlési és EP-képviselője
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/33. számában jelent meg augusztus 18-án.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
