Sok mindenki nincs a helyén ebben a kormányban, és ez meg is látszik, tagjai nem az ország működésével foglalkoznak, hanem ideológiákat gyártanak, nagy erőkkel és sok pénzzel propagandát terjesztenek hozzá. Kezdjük egy konkrétummal. Mostanában, családi okokból gyakran járok a 2016-ban bejelentett budai szuperkórház területe előtt, ahol még egyetlen kapavágás sem történt, miközben hatalmas iramban folyt a stadion építése a bizonyára jelentős ráfizetéssel végződő atlétikai világbajnokságra.
Ez a kormány dilettáns emberek társasága, legtöbbjüknek semmiféle hozzáértési képessége sincs a kormányzati működés lényegéről. Csak emlékeztetőül: 2010-ben a Fidesz felszámolta a korábbi minisztériumok többségét, és egy „hierarchikus, négyszintű kormányzati rendszert” alakított ki. Bármit jelentsen is ez a tudományoskodó mondat, a lényege, hogy a csúcson maga a miniszterelnök áll, és az elmúlt tizenhárom évben néhány apróság mellett ez az egyetlen dolog, ami örök érvényűnek bizonyult. És ez még csak a kezdet volt. Nem árt megnézni, hogy is alakulgatott az évek során a mi országunk vezetése. Hozzá nem értő, magabiztos és nagyszájú emberek találkozóhelyévé vált.
Megszűnt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium – nyilván már nem voltak szociális, munkaügyi és területfejlesztési ügyek. Az egészségügyet simán besorolták az „emberi erőforrások” címszó alá, pedig ez egyike a legbonyolultabb kormányzati feladatoknak. Az Emmi amúgy is rengeteg munka- és pénzigényes feladat központja volt, nehéz elképzelni, hogy benne az egészségügy hatékonyan működhetett volna, és most, 2023-ban látjuk az eredményét. Ugyancsak eltűnt a miniszteri hatáskörökből a közlekedés és a hírközlés, miközben ezek a XXI. században fontosabb ágazatok lettek, mint korábban valaha voltak, elég megnézni az osztrák, a szlovén és a lengyel helyzetet. „Nemzeti” lett a gazdasági és a fejlesztési tárca, a nemzetgazdasági miniszter 2010-ben a „Mondjunk Legnagyobbat” verseny akkori bajnoka, Matolcsy György lett. 2014-ben megint átalakult a rendszer, létrejött a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, ezt a Nemzetgazdasági Minisztérium követte, végül ezeken a romokon épült újjá a Pénzügyminisztérium – nyilván azzal a céllal, hogy Varga Mihály azt csinálja, amihez ért.
Eltűnt a gazdasági miniszter alakja, végleg láthatatlanná vált a közlekedés és a környezetvédelem irányítása, a nehezen követhető folyamatos átalakulások közepette azonban ez nem tűnt fel senkinek. A Budapesten dolgozó külföldi diplomatáknak már fogalmuk sem volt arról, hogy milyen ügyekkel melyik hivatalt keressék, és többnyire azt tapasztalták, hogy a különböző hivatalokban dolgozók sem tudják pontosan követni, hogy éppen hol is dolgoznak.
2018 volt az igazi fordulópont, amikor egy bizonyos Palkovics László rájött arra, hogy neki kell átszerveznie az államigazgatást. Egy vak ember elindult világot látni, lényegében. Kitalálta magának az Innovációt és a Technológiát, Orbán pedig, akinek minden olyan tetszetős lózung kedvére való, amiről nem tudja, hogy mit jelent, elfogadta az ötletet. Létrejött a magyar kormányzat új agytrösztje, ez a hivatal irányította a felsőoktatást, a szakképzést, az építésügyet, a környezet- és a fogyasztóvédelmet, az energia- és klímaügyeket, valamint a közlekedést. Ehhez a gigászi munkához tíz államtitkárra és huszonegy helyettes államtitkárra volt szükség, akik a miniszter nyilatkozata szerint „szinte éjt nappallá téve dolgoznak”. Kormánybiztosként ő felelt a Budapest–Belgrád-vasútvonal magyarországi szakaszának korszerűsítésével összefüggő feladatok koordinációjáért is. És akkor még nem beszéltünk a közoktatás és a kultúra sorsáról, amit kézről kézre, pontosabban hivatalról hivatalra adogatnak. Nincs kompetens, irányt mutató vezető, csak szürke alkalmazottak, időről időre felkapott új nagyokosokkal.
Leginkább azonban Varga Judit nem volt soha a helyén, ez világosan kiderül mindabból, amit saját maga nyilatkozgatott. Ő az igazságügyi miniszterséget úgy értelmezte, hogy igazságot kell tennie az élet minden területén, és hozzá szüntelenül dagasztani a nemzeti kebleket. Az igazságtevés alapja az ő értelmezésében az, hogy mindenben a Fidesznek van igaza, a Fidesz tudja egyedül, hogy a világ merre halad, és minden magyar embernek elemi kötelessége, hogy ezt meggyőződéssel kövesse. Ő afféle rajongó alkat, mint amilyennek régen a kis komszomolista lányokat ábrázolták, csillogó szemmel, öntudattal a hangjukban. Éljen a párt! Kellett neki persze hozzá egy kis luxus is, a munkahelyen berendezett szépségszalon, hogy megfeleljen a NER nőideáljának.
„A kormány nevében szerdán elküldöm válaszunkat az Európai Bizottságnak a gyermekvédelmi törvény miatt indított kötelezettségszegési eljárásban. Méltatlan az a támadás, amely Magyarország ellen a gyermekvédelmi törvény miatt zajlik, amely egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartozik” – mondta. Az érvelés persze nem volt igaz, és ezt egy igazságügyi miniszternek tudnia kellett volna, ám a komszomolista nézőpont mindig minden más ideológiát felülír. A bizottság szóvivőhelyettese, Dana Spinant korábban megírta, hogy a magyar törvény „egyenlőségjelet tesz a pornográfia, illetve a homoszexualitás, a nemváltás és a születési nemtől eltérő identitás között, és ezt kiskorúak szellemi és testi fejlődésére károsnak minősíti”. Ha pedig alkalmazzák a törvényt, az megszegi az EU Alapjogi chartája 21. cikkében foglaltakat, miszerint „tilos a nemi irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés”. Egyértelmű beszéd.
A Varga Judit-féle igazságosztás következő példája: „Az Európai Bizottságnak nem tetszik, hogy ellenállunk az ideológiai nyomásgyakorlásnak és megállítottuk az LMBTQ-lobbit az iskolák kerítésénél. Hiába hivatkozunk az alaptörvényre és az EU Alapjogi chartájára, ez őket mit sem zavarja, hiszen a céljuk világos: megbüntetni Magyarországot.” A saját bértollnokaihoz beszél, hátradől, és körülnéz. Kinek van kérdése? További nagy igazságosztás: „Április 3-án azonban a magyar emberek közvetlenül is elmondhatják véleményüket a kiskorúak védelméről. A népszavazás eredményét a brüsszeli bürokratáknak is tiszteletben kell tartaniuk!” Miből gondolja Varga Judit, hogy a már sokat emlegetett „brüsszeli bürokraták” nem tartják tiszteletben a népszavazás eredményét? Az Európai Unió vezetősége – nyilván erre céloz a miniszter – eddigi történelme során valamennyi tagállamában tartott minden népszavazás eredményét elfogadta, és nem szokott véleményt fűzni hozzá. Így volt ez most is. Az persze más dolog, hogy a kérdések manipulatívak, akárcsak a magyar emberekre történő álságos hivatkozás.
Vannak további nagy igazságok is: „A schengeni övezet védelme a külső határok védelmét is jelenti. Nem árt, ha ezt a brüsszeli bürokraták is tudják.” Köszönjük. Talán azért nem általánosan közismert, hogy a belső határok lebontásáról és a külső határok közös védelméről szóló megállapodást 1985-ben írták alá egy luxemburgi kisvárosban, aminek a nevét viseli. Magyarország ehhez a megállapodáshoz nagyon hosszú és keserves tárgyalások után 2007-ben csatlakozott, és ma az Európai Unió egyik alap pillérének és legnagyobb vívmányának tartják. Varga Judit a megállapodás születésekor ötéves volt, nemzeti tudata is éppen csak ébredőben, tehát némi tiszteletet cserében ő is mutathatna a budapesti kormánykörökben szitokszóként emlegetett Brüsszelben dolgozó „bürokraták” felé, akik elérték ezt a megállapodást. Nem árt, ha ezt a ma határellenőrzés és vámvizsgálat nélkül utazó fiatalok is tudják.
További igazságügyek: „Az, hogy az uniós forrásokról szóló tárgyalások aktuálpolitikai kérdés áldozatává képesek válni, jogi és politikai problémát is felvet. Az Európai Bizottság eljárásának gazdasági következménye is van, egyebek mellett sérti a tagállamok közötti versenyt. Látszik, hogy Brüsszel a hazai ellenzéknek próbál segíteni azáltal, hogy zsaroló helyzetet teremt.” És még lehet fokozni: „Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke folyamatosan a baloldali többségű Európai Parlamentnek (EP) akar imponálni. Az EP folyamatosan nyomás alá fogja helyezni a nem liberális mainstreamhez tartozó országokat.”
Az augusztus elsejével távozott miniszter bizonyos dolgokban nem volt ilyen bőbeszédű. – Van egy hatósági eljárás, és az ügyészség viszi ezt az eljárást, úgyhogy ők az illetékesek – ennyit fűzött a Völner-ügyhöz. Másrészt mindegy is lett volna, mit mond, a kormánypolitikusok válaszaiban nincs sok köszönet. Nézzük meg, mit mondott néhány nappal lebukása előtt Völner Pál akkor még igazságügyi államtitkárként a parlamentben a Pegasus-ügyről. „Magyarország demokratikus jogállam, ahol az ország függetlenségének és törvényes rendjének védelme érdekében a nemzetbiztonsági szolgálatok alkotmányos működését sarkalatos törvény szabályozza. A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított állami szervek tevékenységét rendszeresen kormányzati és kormányzattól független intézmények is ellenőrzik.” Kinek van kérdése?
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/30. számában jelent meg július 28-án.
