Gulyás Márton Kőszeg Ferenccel készített interjúja óta a hazai közélet ismét a pedofíliától hangos. Érthető, hogy a téma nagy érdeklődést vált ki, hiszen gyermekek szexuális kihasználásánál kevés bestiálisabb cselekmény létezik. A gyermekkori megrontás áldozatai életre szóló sérüléseket szereznek, a traumáik nemcsak az egészséges felnőttkori nemi életüket gátolják, de még évtizedekkel később is öngyilkosságokhoz vezetnek.
A Fidesz gyermekvédelminek előadott, nagyrészt homoszexuális kamaszokat büntető törvénye valós és fontos igényre épül: nyilván minden épeszű és jóérzésű ember egyetért azzal, hogy a gyermekeket meg kell védeni az őket fenyegető szexuális bűnözőktől. Megkönnyíti a helyzetet, hogy a kérdésnek jelentős pszichiátriai szakirodalma van, a védekezéshez pedig kiváló nemzetközi példák állnak rendelkezésre, amelyekből kiderül, hogy aki valóban meg akarja védeni a gyermekeket, annak az első és a legfontosabb lépése az, hogy megkülönbözteti a pedofil hajlamot a gyermekmegrontás cselekményétől.
A gyermekekre nem a pedofil vágyak veszélyesek, hanem azok az elkövetők, akik a pedofil vágyaikat gyermekek szexuális kihasználásával élik ki. Utóbbi esetben a pedofil hajlam antiszociális szemelyiségzavarral párosul, hiszen aki a szexuális késztetéseit egy védtelen gyermeken gyakorolja, akinek a nemisége meg a személyiségszerkezete még képlékeny, az szinte biztos, hogy az áldozata teljes életét megpecsételi. A pedofil hajlamú személyek jelentős része azonban tisztában van természetellenes vágyainak iszonyatával, és elszántan igyekszik soha nem kiélni azokat. A pedofil hajlammal megátkozott, de lelkiismerettel megáldott emberek tudatosan kerülik azokat a helyzeteket, amikor kettesben maradhatnak egy gyermekkel, és sokan közülük bármit megadnának, hogy a hajlamaiktól megszabadulhassanak.
Ez a téma sokakat ingerel rossz indulatú félreértelmezésre, úgyhogy hangsúlyozom: a pedofil hajlamú, de soha egyetlen gyermekhez hozzá nem érő embereket nem azért kell megkülönböztetni a szexuális ragadozóktól, mert a gyermekek iránt érzett szexuális vágyaik elfogadhatók – nem azok. A megkülönböztetés azért szükséges, mert a tapasztalatok alapján ez szolgálja a gyermekek érdekét: így érhető el, hogy minél kevesebben váljanak közülük áldozattá.
Németországban 2015-ben indult el a Dunkelfeld Projekt, amelynek célja, hogy akik szexuális vonzalmat éreznek gyermekek iránt, klinikai segítséget kaphassanak. Az akció médiakampány keretében bevezetett szlogenje vörös vonalat húz a hajlam és a cselekmény közé. „Nem tehetsz a szexuális vágyaidról, de felelős vagy a szexuális viselkedésedért. Van segítség. Ne légy bűnöző!” A program résztvevőinek az első, talán legnehezebb lépése hasonló a függőbetegek gyógyulásának első lépéséhez: el kell ismerniük problémájuk létezését, szembe kell nézniük a kiélésre alkalmatlan szexuális vágyaikkal, és ki kell mondaniuk, hogy pedofilok – nemcsak maguknak, de azoknak a szeretteiknek is, akiktől támogatást kaphatnak ahhoz, hogy leélhessenek egy életet vágyaik valóra váltása nélkül. A kezelés második eleme pszichoterápia, a harmadik pedig a szexuális vágyat mérséklő gyógyszer alkalmazása lehet.
Hollandiában 2012-ben indítottak útra egy hasonló programot Stop it Now! NL néven. A gyermekek védelmét célzó cselekvés alapja, hogy megkülönböztet nem abuzív és abuzív pedofilokat. Előbbi kategóriába azok tartoznak, akik még soha nem élték ki veszedelmes hajlamaikat, utóbbiba pedig azok, akik már engedtek azoknak valamilyen formában. A gyermekpornográfia fogyasztói is az utóbbi, abuzív csoportba tartoznak – akkor is, ha soha nem értek gyermekhez, hiszen a gyermekpornó felhasználása is keresletet támaszt, aminek gyermekek esnek áldozatul. A Stop it Now! NL kampány anonim módon hívható telefonszámot biztosít, ezeken az érintettek klinikai szakemberekkel beszélhetnek, akik ítélkezés nélkül hallgatják meg őket, és nyújtanak nekik segítséget, ugyanis ez az útja a gyermekek minél hatékonyabb megvédelmezésének. Sok pedofil hajlamú személy számára ez az első alkalom, hogy kimondja: gyerekek iránt érez szexuális vágyat, és attól retteg, hogy egy nap majd nem bírja visszafogni magát. A telefonos beszélgetés után az arra hajlandók terápiás ülésen vehetnek részt, ami még mindig anonimitást biztosít nekik, a szakemberek azonban minden esetben megpróbálják rábeszélni a hozzájuk fordulókat, hogy adják fel névtelenségüket, és lépjenek be egy átfogó pszichoterápiás folyamatba.
A Dunkelfeld-program első öt évének tanulságait összegző tanulmány szerint a hirdetésre 1134 fő válaszolt, közülük 499 kapott egyértelműen pedofíliás diagnózist, és 255 személy vett részt terápiás kezelésen. A legfontosabb adat azonban az, hogy ezeknek a pedofil hajlamú embereknek nagyjából a fele korábban is keresett segítséget, de nem talált. A Stop It Now! NL első tizenöt hónapja során 254 pedofil kért segítséget, akik közt nagyjából fele-fele arányban voltak abuzívak és nem abuzívak – az előbbiek kivétel nélkül gyermekpornó-felhasználók. Az első terápiás ülésig 59 fő jutott el közülük, akiknek nagyjából hatvan százaléka volt hajlandó részt venni hosszabb távú, nem anonim kezelésen
Az a társadalom, amelyik képes különbséget tenni a pedofil hajlamú állampolgárok és a tényleges gyermekmegrontók között, és az előbbieket betegeknek, utóbbiakat bűnözőknek tekinti, képessé válhat arra, hogy a gyermekek érdekét a zsigeri indulatok elé helyezze. Ezzel szemben az a társadalom, amelyik nem pusztán a pedofília hajlamát nem különbözteti meg a gyermekmegrontás cselekményétől, hanem mindkettőt összemossa a homoszexualitással, a gyermekeket legfeljebb dagályos gesztusokkal védelmezheti. A német és a holland prevenciós programok által kezelés alá vont pedofilok száma talán nem tűnik nagynak, érdemes ugyanakkor észben tartani, hogy ezek az emberek régóta kerestek már segítséget, miközben folyamatosan attól rettegtek, hogy egyszer majd nem lesznek képesek uralkodni magukon – vagyis erre a pár száz pedofilra jut pár ezer gyermek, aki nem vált szexuális megrontás áldozatává, és így nem ment tönkre az élete.
Amikor Magyarország kormánya politikai haszon reményében összepedofilozza a homoszexuálisokat, egyúttal a pedofilokat is összehomoszexuálisozza, vagyis miközben igyekszik rátolni a népesség legalább öt százalékát kitevő szexuális kisebbségre a kiskorúak kihasználásának bestiális bűnét, a homoszexualitásnál sokkal ritkább pedofíliát is alaptalanul hétköznapivá teszi – márpedig ennek a kétféle szexuális hajlamnak és magatartásnak semmi köze nincs egymáshoz. Ha a kormányt valóban foglalkoztatná a magyar gyermekek védelme, akkor nem a politikai erőműveibe próbálná beterelni a gyermekmegrontókkal szemben élő, indokolt társadalmi viszolygást és indulatot, hanem a nemzetközi gyakorlatból tanulva, szakemberek segítségével igyekezne minél több gyermeket megmenteni attól, hogy áldozattá váljon. Jelzem azoknak a fideszes politikusoknak és propagandistáknak, akik a szándékos félreértés aljas gyakorlatát a keresztényi melldöngetésükkel fémjelzik, hogy a megmenthető, de meg nem mentett gyermekek elveszejtett ártatlanságáért személyesen felelnek majd Szent Péter ítélőszéke előtt.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/34. számában jelent meg augusztus 25-én.
