A közelmúltban Szijjártó Péter külminiszter érdekes állítással lepte meg a nemzetet: azért kell behozni félmillió vendégmunkást, mert ezzel lehet megvédeni a magyar munkahelyeket. Az első hallásra furának tűnő kijelentés alátámasztására még egy példát is elővezetett, amely szerint ha egy cégnek száz alkalmazottra van szüksége, de csak nyolcvan magyart tud felvenni, akkor nem csökkentett kapacitással fog működni, hanem elviszi vállalkozását más országba. Nem akarnám megbántani sem az uniós apanázs kínai-koreai működőtőkére cserélésében oly áldozatosan fáradozó minisztert, sem kommunikációs tanácsadóit, mert igaz, hogy minden példa sántít. Ám ez a bizonyítás nemcsak biceg, hanem egyenesen mozgásképtelen. Vegyük sorra!
Először is: az ötszázezer kínai, vietnámi, filippínó vendégmunkásra nem meglévő magyarországi vállalkozásoknak van szükségük, hanem a most idecsábítgatott akkumulátor-gyáraknak, amelyeknél eleve szó sem lehetett ennyi hazai munkavállalóról. Másodszor: az itt működő vállalatok eddig is megoldották létszám-problémáikat, hiszen a nemzetközi munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cégek évek óta hoznak Magyarországra például szír vagy vietnámi munkaerőt, úgyhogy szó sincs arról, hogy a profithajhász multik csak úgy ripsz-ropsz bezárnának és elköltöznének.
Harmadszor: számos külföldi beruházás azért jött Magyarországra, mert így alacsony bérek és csekély munkavállalói jogok mellett került az EU határain belülre. Ha egyik feltételről sem akar lemondani, ma már nem is nagyon van hová költözni. Negyedszer: napi tapasztalat, hogy sok olyan nemzetközi cég van, amelyet a kormányzat szívesen kiutálna az országból, de amelyek – súlyos munkaerő-problémáik ellenére – sem akarnak távozni.
Szijjártó miniszter miközben mindenáron magyarázni akarta azt, ami ellen a kormány nyolc éven át hadakozott tűzzel-vassal, óriásplakáttal, bizony a józan észt feláldozta egy jól hangzó ostobaságért. Mindemellett magát az ötletet érdemes tovább gondolni, hiszen tudjuk: a préritüzeket is igyekeznek úgy megelőzni, hogy egy sávon leégetik a tarlót: tüzet tűzzel.
Családbarát kormányunk – ha már vendégmunkások – igyekezhetne (esetleg még Thaiföldet is bevonva az érdekterületek közé) szexipari szakdolgozókat is Magyarországra hozni, hogy egy országosan kiépítendő kupi-hálózat révén biztosítson lehetőséget a dévaj késztetések levezetéséhez, csökkentve ezzel a házasságok felbomlásához vezető párkapcsolatokat. (Ha már Borkai úr szerint a váláshoz vezető út éppoly bűnös dolog, mint a gruppenorgián való részvétel…) A sok száz örömtanyából álló hálózat kiépítését bizonyára vállalná egy nagy tapasztalatokkal rendelkező kínai vagy koreai cég, de még jobb lenne, ha a beruházás közpénzből és állami felügyelettel valósulna meg, majd utóbb néhány családtag vagy közeli barát tulajdonába adnák, ezzel is növelve a nemzeti tőkésosztály vagyonát.
Nem mellesleg: a hálózat kialakításakor érdemes lenne kiemelten kezelni azokat a területeket, amelyeken a félmillió vendégmunkás dolgozni-lakni-élni fog, egyrészt a magyar lányok-asszonyok védelme, másrészt a kifizetett jövedelmek nagyarányú visszaáramoltatása érdekében. Mivel tudjuk, hogy a magyar kormánynak különösen fontos „gyermekeink megvédése”, ezért a program kiegészülhetne fiatal- és gyermekkorú prostik importjával, hogy a Kaleta-féle perverzek ne a magyar lányokat-fiúkat környékezzék. (Igény esetén további perverziók is becsatornázhatóak a rendszerbe, függően attól, hogy a kormány kiket akar még megvédeni, mitől.)
A demokrácia – tudjuk – nálunk nem szorul védelemre, de erősíteni persze sosem árt. Ennek érdekében is jó forrás lehet a kínai szakember-import, de a választék bővíthető számos közép-ázsiai utódállam kádereivel, akik – beválásuk esetén – egyszerűsített honosítás után már választók, választhatók, különféle tisztségekbe kinevezhetők lennének, természetesen a magyar jogállamiság védelme jegyében.
A honosításról akár a sport is eszünkbe juthatna, de ebben a tekintetben az ötlet hasznosítása már régen megtörtént: foci- és kézilabda-csapatainkban már csak elvétve találunk magyar játékosokat, sőt – micsoda eredmény! – a műkorcsolya esetén már válogatottban sem kapnak helyet hazai versenyzők. De persze aggodalomra semmi ok: mindez – természetesen – csak a magyar sport érdekében történik. Meg a nemzeti önmegbecsülésért. Meg a nemzet egészségéért. Itt és most minden a nemzetért történik. Vagy nem? Huncut, aki meg nem eszi.
