Mikor, ha nem most, a válság közepette kellett volna az ellenzéknek hasznot húzni a kormány nehézségeiből és hibáiból?
Lassan érlelődik az a gondolat, hogy a kormány tevékenysége még legitim-e, és mennyire szolgálja Magyarország érdekeit. Nézzünk csupán az egyre szélsőségesebb külpolitikánk mozgására.
A független országgyűlési képviselő szerint a nem kormánypárti politikusok is érdekeltek a demokratikus színjáték eljátszásában.
A jövő júniusi választások arról is szólnak, hogy az ellenzéki települések lakói engednek-e a NER nyomásának, és úgymond a békesség kedvéért a kormánynak tetsző városvezetésre adják-e inkább a voksukat.
Először csatákat kell nyerni. Sok nyertes csata aztán elvezethet a háború megnyeréséhez is. Amelynek célja elsősorban egy élhető, demokratikus, természeti értékeit megőrizni képes Magyarország, és nem az Orbán–anti Orbán meccs százszor elismételt lejátszása.
Tízből jó, ha egy ember tudja, hogy öt évvel ezelőtt szavazták meg a rabszolgatörvényt a parlamentben.
Hogy kik azok, akik belülről akadályozzák az ellenzéki munka hatékonyságát, csak sejteni lehet, bizonyítani nem. Azt pedig végképp nem lehet tudni, hogy a bomlasztók közül kik a tényleges árulók és kik a „haszontalan hülyék”, de minden bizonnyal ilyen is, olyan is akad.
A közgazdász-országgyűlési képviselő még nem döntött arról, marad-e a Párbeszéd képviselőcsoportjában.
Félperifériás bohócnak gondolták, aztán rájöttek, hogy eszköztelenek vele szemben. Nézze meg Ön is műsorunkat!
A Schmidt–Ungár család Gyurcsány Ferenc ellenzékdarálásában való hatékony részvételével teszi hasznossá magát Orbán Viktor számára. Gyurcsány Ferenc nem más, mint Orbán Viktor öttalálatos lottószelvénye, amellyel egy országot nyert – márpedig a szelvény nem kallódhat el.
A DK, a Párbeszéd, a Momentum és az MSZP közös sajtótájékoztatón reagált a szuverenitásvédelminek nevezett fideszes törvénytervezetre. Saját javaslatot is benyújtanak.
A Momentum akár kellemetlen helyzetbe is hozhatta volna a Demokratikus Koalíciót, ehelyett Donáth cikke a saját pártja belső összetartását tette újabb próba alá, sőt: maga tompította annak élét.
Ha pártjainknak célja lenne a regnáló rezsim menesztése, a demokrácia helyreállítása, a társadalmi szolidaritás érvényesítése, a közélet megtisztítása, akkor bizony kénytelenek együttműködni. Már most se lenne korán elkezdeni készülni a 2026-os választásokra.
Donáth Anna nem hadat üzent, amikor a hazugság kultúrája képviselőjének, egyszersmind lényegében a kormányváltás akadályának nevezte a Demokratikus Koalíciót, csupán egy régóta nyilvánvaló tényt rögzített köntörfalazás nélkül, félreérthetetlenül.
Kérdéses, van-e értelme az ellenzék részéről – immáron sokadjára – Putyint kárhoztatni. A 2022-es választási kampányban finoman szólva nem jött be ez a kommunikáció az ellenzék számára – de hátha most?