Különös érzés foghat el bennünket, ha a hazai viszonyok ismeretében figyeljük a miniszterelnöknek a múlt heti, úgynevezett CPAC konferencián elmondott beszédét.
Orbán Viktor jövője Donald Trump visszatérésén áll vagy bukik. Ha az egykori elnök újra elfoglalja a Fehér Házat, Orbán Viktor az új nyugati jobboldal prófétájaként megigazul.
A fedezet nélküli, később kamatostul visszavett osztogatás eszközét minden bizonnyal ismét bevető Fidesz számára az igazi tét nem is belpolitikai az idei választási évben.
A varsói gyors robog, a budapesti meg vesztegel a pusztában. Bécs felé tessék átülni egy másik kocsiba. Míg baktatunk (előre, nem hátra), van időnk megfogalmazni néhány alapvetést.
Biztos, hogy a magyar társadalom többet vagy jobbat érdemel ennél a lerúgott, vasútvonalaiban Európáról lecsatolt, korszerűtlen és felzárkóztathatatlan, feudális Magyarországnál, ha a köztársasági elnök asszony Elon Muskkal készült fotóival ki is van fizetve?
Az illiberális körmagyar, a szovjet típusú után a populista, vezérelvű autokráciához való megtérés nem csupán felelőtlen kalandorpolitika, hanem ki nem kényszerített nemzeti tragédiával fenyegető irányválasztás.
Szent István identitásválasztása egyértelmű volt, mai vezetőink ellenben a szövetségesi kötelékeket formálisan nem megbontva keresnek barátokat a nyugati értékek tagadói között. Amivel kínai, orosz, török és ki tudja, milyen érdeket szolgálnak.
Orbán Viktor rendszere nem a magyarság sajátos szerveződése, hanem a marketing politikába való betörésének globális következménye, ilyen értelemben pedig a kor sajátja.
Az egyetemisták oktatás ügyében tanúsított passzivitását, fiatalabb diáktársaik ügye iránti teljes érzéketlenségét, szüleik nemzedékeitől eltanult cinizmusát és önzéstől átitatott, méla közönyét látva nem kell doktorátus annak megállapításához, hogy Magyarországon nincs remény.
Már csak két jelölt küzd a török elnökválasztás második fordulójában. Az ellenzéki kihívó igencsak nehéz helyzetben van.
Ahogy a wokeness hasonlít a bolsevizmushoz, az Orbán-rendszer szellemét kölcsönző alt-right éppúgy emlékeztet a fasizmusra.
Petr Pavel támogatja az eutanázia bevezetését, de az azonos neműek házasságát és a homoszexuális párok örökbefogadási jogát is pártolja.
Január 13-án és 14-én Csehországban elnökválasztást tartanak, amelynek Andrej Babis az egyik esélyese.
Egyre többen adnak számot arról, hogy külföldön egyszerűen nem értik, mi történik velünk. Mellesleg ez volna a kisebb baj, mint az, hogy esetleg hamarosan már hülyének is tartanak bennünket.
A felelőtlen, minden játékszabályt felrúgó, gyűlöletre alapozó illiberális kurzus felemelkedésének csak a kisebbik rossz választása állhat az útjába? Globális szinten, ma úgy látszik, igen. Itthon a jelek szerint az sem.