Vírusként fertőző elméletek

Jellemző, hogy Magyarországon a koronavírusnál is gyorsabban jelentek meg a hozzá kapcsolódó összeesküvés-elméletek. Először arról lehetett hallani, hogy puszta álhírről van szó, amit nyilvánvalóan azért találtak ki valakik, hogy eltereljék valamiről a figyelmet. Aztán a helyzet fenyegetőbbé válásával felbukkantak azok, akik pontosan tudják, ki a felelős a vírus elterjesztéséért: a kínaiak, az amerikaiak, a gyógyszerlobbi és így tovább. Szomorú látlelet ez arról, milyen mélyen él bennünk a vágy az egyszerű magyarázatok iránt, amelyek minden összetett társadalmi jelenség mögött néhány ember – jellemzően néhány nagyon gonosz ember – akaratát vélik felfedezni.

Megkönnyebbüléssel vehetjük tudomásul, hogy a koronavírus efféle magyarázatai egyelőre a nyilvánosság szürke zónáiban rekedtek, és nem érték el a politika fő vonalát (még ha a kormánypárti propagandagépezet törekszik is arra, hogy összefüggésbe hozza a vírus terjedését a migrációval). Ez azonban ma már sajnos inkább a szabályt erősítő kivétel. A koronavírus-konteókkal szembesülve már-már félelmetes belegondolni, hogy évek óta hasonló színvonalú összeesküvés-elméletek emelkednek a hivatalos kormányzati kommunikáció szintjére, dominálják a közbeszédet, és döntenek el választásokat, miközben közpénzmilliárdokat égetünk el a reklámozásukra.

Gyakran találkozhatunk azzal az érveléssel, hogy Orbán Viktornak – minden kisebb vagy nagyobb politikai hibája ellenére – egyértelműen „igaza lett” a bevándorlással kapcsolatban. Ezt időnként még olyanok is elfogadják, akik a legtöbb kérdésben mereven szemben állnak a Fidesszel. Csakhogy egyáltalán nem világos, pontosan miben is kellene igazat adnunk Orbán Viktornak. Való igaz, hogy Európa nem képes korlátlan számú bevándorlót befogadni, hogy az uniós országoknak közös és racionális migrációs politikát kellene képviselniük, ahogy amellett is jó érvek szólnak, hogy a némi leegyszerűsítéssel Willkommenskulturként leírható nyugati hozzáállás komoly hibának bizonyult, mert hosszú távon nehezen kezelhető társadalmi feszültségek következnek belőle. De a Fidesz „migrációs politikája” sohasem merült ki ennyiben, sokkal erőteljesebb állításokra épült.

Talán még emlékszünk, hogy a legelső kékplakát-kampány klasszikus bevándorláskritikus szlogenekkel operált („nem veheted el a magyarok munkáját”, „tiszteletben kell tartanod a kultúránkat”). A Fidesz vezető politikusai és propagandistái azonban hamar ritmust váltottak, és a bevándorlás kérdését a terrorizmussal kötötték össze. Majd az Európában elkövetett terrortámadások számának csökkenésével megjelent az a gondolat, hogy a bevándorlás „célja” a nemzetállamok gyengítése, a nemzeti kultúrák felszámolása. Innen már csak egy lépés az „irányított népességcsere” gondolata, s ami addig csupán a jobbszélen tenyészett, az hirtelen miniszterelnöki beszédekből köszönt vissza. Ki gondolta volna akár 2014-ben, hogy egy szép napon majd a „Soros-tervről” tartunk nemzeti konzultációt! 2017-re viszont, legyen bármilyen abszurd, már senki sem lepődött meg ezen.

Természetesen fel lehet vetni, hogy a koronavírus ügyében több ország hatóságai hibáztak, de ez egészen más, mint azt állítani, hogy „valakik” szándékosan terjesztették el a vírust. Ugyanígy több ország, szervezet, politikai szereplő felelőssége is felmerülhet a 2015-ben tetőző migrációs helyzet félrekezelésével kapcsolatban, de ez egészen más, mint azt állítani, hogy Brüsszel vagy Soros György „irányítja” a migrációt. Szerencsésebb helyeken az utóbbi nézetek propagálóira ugyanúgy tekintenek, mint a koronavírus-konteók kiagyalóira (még szerencsésebb helyeken a hatalmuk is ugyanannyi). S ahogy a vírusról terjesztett badarságok elutasítása nem tesz valakit víruspártivá, úgy a központilag gerjesztett migránsparanoia elutasítása sem tesz valakit „migránspártivá”.

Persze az utóbbi kifejezés megint csak nehezen értelmezhető, hiszen a célja éppen az, hogy különböző állásponton lévő embereket mosson össze a korlátlan befogadás pártolóitól (vannak egyáltalán ilyenek Magyarországon?) azokig, akik szigorú bevándorláspolitikát szeretnének, de elutasítják a bevándorlók politikai célú démonizálását. A bevándorlással kapcsolatban több védhető nézet létezik, nálunk viszont lehetetlen ezekről értelmes vitát folytatni, hála a kormány által hosszú évek óta reklámozott összeesküvés-elméleteknek. Ez pedig éppen annyira segíti elő a bevándorlás kérdésének megfelelő kezelését, mint amekkora segítséget a koronavírus megfékezésében jelentene a különféle konteók óriásplakátokon való hirdetése vagy a kínaiakról szóló nemzeti konzultáció.

Az utóbbitól talán azért nem kell tartanunk, mert a koronavírus valódi válsághelyzetet teremtett. Míg a Soros-konteók azért születtek, mert a migrációs krízishelyzet csillapodni látszott, a Fidesz viszont nem akart lemondani kommunikációs csodafegyveréről. Nem mellesleg az akkori válságot nem Orbán Viktor oldotta meg, hanem a 2016-os paktum az Európai Unió és Erdogan török elnök között. Igen, arról az Erdoganról beszélünk, aki most szír menekültek millióit készül ráengedni Európára – hogy ez egyszer azoknak is jusson valami, akik a migráció valódi „irányítóit” keresik.

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/11. számában jelent meg március 13-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2020/11. számban? Itt megnézheti!