Nemcsak az új államfő személye, de a 2021-ben Mario Draghi kormányfő irányításával sikeresen elindult gazdasági reformok jövője is eldőlhet a január 24-én kezdődő olasz elnökválasztáson. Amennyiben ugyanis a jelenleg legesélyesebbnek tartott Mario Draghi átköltözik a Chigi-palotából a Quirinaléba, azzal jó eséllyel kockára teszi az elmúlt év eredményeit, a gazdaság lendületesen megkezdett helyreállítását, a kínok közt megteremtett politikai stabilitást, de akár saját reputációját is.
Jó ideje sugdostak már róla, de a múlt év végén maga Mario Draghi is elismerte, hogy szívesen vállalná az elnöki posztot. A bejelentés csak azért nem okozott nagyobb riadalmat, mert már egy éve, kormányfővé választása óta ott lóg a levegőben a kérdés, hogy mi lesz, ha Draghi államfő akar lenni. S nem volt kérdés, hogy akar.
A kormány elmúlt egy évének eredményeit látva nem meglepő, hogy sokan nem szeretnék, ha Draghi kiköltözne a Chigi-palotából. Draghi miniszterelnöksége alatt feléledt a gazdaság, a GDP idén várhatóan 6 százalékkal nő, ami az EU helyreállítási alapjainak és az új, egyelőre törvényesen még csak részben megerősített reformcsomagnak is köszönhető. A koronavírus elleni átoltottság az egyik legmagasabb Európában, feladat azonban van bőven. Tombol a járvány újabb hulláma, továbbra is drámaian magas a fiatalok munkanélkülisége, így aztán Mario Draghi elnökké válásának lehetősége jókora kockázat az ország gazdasága számára, és egy ilyen lépés az euróövezet egészére is hatással lenne.
Draghi miniszterelnöki mandátuma 2023-ig tart, és több parlamenti párt, köztük a Forza Italia frakcióját vezető Silvio Berlusconi is amellett érvelt, hogy a kormányfőnek végig kellene vinnie a ciklust. Ezen a véleményen van az előző kormányfő, a bukása után az Öt Csillag Mozgalom (M5S) elnöki posztjára megválasztott Giuseppe Conte is, aki szerint a kormánynak szüksége van Draghira a legfontosabb feladat, a gazdaság felpörgetéséhez.
Politikai körökben már formálódik is a megoldás az esetlegesen előálló ellentmondásos helyzet feloldására. Ha Draghi államfő lesz, akkor a jelenlegi gazdasági miniszterben látnák a biztosítékot az átalakítás folytatására. Őt a reformok útját a háttérből elnökként is egyengetni szándékozó Draghi biztosan szívesen látná utódjaként, ám egyáltalán nem magától értetődő, hogy Daniele Franco a parlamentben is megkapná a többséget. Ez pedig még az idén előre hozott választásokhoz vezetne, és látva a jobboldal, a Lega és az Olasz Testvérek (FdI) erősödését, a tavaly lendületesen elkezdett reformokra keresztet is lehetne vetni.
Éppen ezért szakértők a jelenlegi államfő határozott visszavonulási szándéka ellenére sem zárják ki, hogy Sergio Mattarella marad még egy második ciklusra. Utódjelölt azonban Mario Draghin kívül is van bőven. A médiában az esélyesek között emlegetik még a jelenlegi párton kívüli igazságügy-minisztert, Marta Cartabiát, Romano Prodi volt miniszterelnököt, a jelenlegi európai gazdasági biztos Paolo Gentilonit, Pierferdinando Casini volt képviselőházi elnököt, Gianni Lettát, Silvio Berlusconi tanácsadóját, valamint magát Berlusconit is, akit mindenekelőtt a jobboldal látna szívesen a Quirinaléban.
De meglepetésekre már csak az olasz elnökválasztás rendszere miatt is lehet számítani. Az államfőt titkos szavazással választja meg a húsz olasz régióból érkező több mint ezer törvényhozó és regionális képviselő. A folyamat gyakran több napig is elhúzódik, kimenetele nehezen jósolható meg. Nincsenek ugyanis hivatalos jelöltek, a szavazáson részt vevők egy-egy papírra írják fel az általuk támogatott jelölt nevét. A pártvezetők igyekeznek előzetesen megállapodni egy-egy, mindenki számára elfogadható jelölt személyéről, de a titkos szavazás miatt a párttagok nem követik feltétlenül ezeket az iránymutatásokat. Az elnököt kétharmados többséggel választják, de a harmadik forduló után már egyszerű többség is elég a győzelemhez. Amióta ez az elnökválasztási rendszer működik Olaszországban, a 12 államfő közül mindössze kettőt sikerült kétharmaddal megválasztani az első három forduló valamelyikében. A leginkább elhúzódó választás Giovanni Leone esete volt 1971-ben, amikor 23 szavazási fordulót kellett tartani.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/3. számában jelent meg január 14-én.
