Korábban nem látott egységbe kovácsolták az Ukrajnában élőket az elmúlt húsz év eseményei – erről beszélt május 24-én, a Közép-európai Egyetemen (CEU) tartott előadásán Szerhij Mirnij (Sergii Mirnyi), a Chernobyl Tour nevű vállalkozás alapítója, aki könyvet is írt az atomerőműről és katasztrófájáról.
A 2004-es narancsos forradalom idején, amikor diákok kezdtek el tüntetni az oroszbarát Viktor Janukovics ellen, az emberek számára világossá vált, hogy közös akarattal el tudják zavarni a nekik nem tetsző vezetőket. Tíz évvel később, a második forradalmat az váltotta ki, hogy az országot vezető Janukovics igyekezett megakadályozni az ország Európai Unióhoz való közeledését. A kormányellenes felkelők ekkor úgy érezték, hogy nem veszíthetnek. És ezt érzik most is, az orosz tankok árnyékában – jegyezte meg a csernobili területekre rendszeresen túrákat vezető előadó. – Az elmúlt években egyre erősebb, működőképesebb civil társadalom alakult ki Ukrajnában. Egyebek mellett ez szúrhatta az orosz vezetők szemét. Nekik nem állt érdekükben, hogy a testvérnépnek tartott ukránok példát mutassanak arra, hogy az alkalmatlan vezetőket el lehet zavarni – tette hozzá.
Szerhij Mirnij, akinek szakértelmét a fukusimai nukleáris katasztrófát követően a japán hatóságok is igénybe vették, arról beszélt, hogy a háború eseményei az atomerőmű területén kifejezetten szerencsésen alakultak. Habár több ütközet is zajlott a reaktorok közelében, az érzékeny infrastruktúra nem szenvedett számottevő sérüléseket. Néhány napig a nemzetközi szervezetek sem tudtak semmit arról, hogy mi történik az erőmű környékén, ahol jelenleg is több ezer tonna veszélyes anyag rejtőzik a tárolókban. Egy ideig áramszünet is nehezítette a munkát, de végül minden szerencsésen alakult.
Szerhij Mirnij (Forrás: Szerhij Mirnij/Facebook)
Pedig egy esetleges sérülés esetén komoly veszélyt jelenthetett volna, hogy a személyzet nem volt felkészítve arra, hogy megszálló erők felügyelete alatt működjenek, és a felelősségi körök sem voltak teljesen világosak. Az még most sem derült ki, hogy az orosz csapatok miért próbálták meg olyan sietősen elfoglalni az erőművet. Különösen annak fényében érdekes ez, hogy néhány hét elteltével amilyen gyorsan megjelentek, olyan gyorsan el is tűntek a körzetből – kifosztott településeket, szétlőtt roncsokat hagyva maguk után.
Szerhij Mirnij az orosz csapatok felületességét egy szemléletes példával világította meg. A körzet nemzeti parkjának bejáratánál két épület áll, ezekben üzletek működnek. Bejárataiknál kamerák üzemelnek, amelyek képeit távolról is tudják követni a biztonsági szolgálat emberei. Az oroszok ezekről a kamerákról nem vettek tudomást, így az ukránok élő egyenes adásban nézhették végig, hogyan vonulnak fel a csapatok. Megszámolták az egységeket, majd jelentették a sajátjaiknak, hogy kikkel állnak szemben.
Mirnij az ország és a csernobili körzet jövőjét optimistán látja. Arra számít, hogy a háború hónapokon belül véget ér, Ukrajna lakói pedig a Marshall-tervhez hasonló nyugati segítséggel megkezdhetik az ország újjáépítését. Meglátása szerint a következő szezonban a csernobili turizmus is újraindulhat.
Az erőmű környéke a háború előtt kifejezetten kedvelt turistacélpont volt, a világ minden tájáról érkeztek látogatók. A forgalomnak kifejezetten jót tett, hogy az HBO Szvjatlana Alekszievics belarusz író Csernobili ima című könyvét háttérként használva minisorozatot készített az 1986-os katasztrófáról. Bár Szerhij Mirnij szerint a sorozatnak számos hibája van – egyebek mellett az, hogy igazságtalanul, rossz fiúkként ábrázolja és saját nevüket használva szerepelteti az erőmű vezetőit, akik közül többen még ma is élnek –, az mellette szól, hogy felkeltette a fiatal generációk érdeklődését a katasztrófa iránt. Így azok felelősségérzetét is felébresztette, akiknek már nincsenek személyes emlékeik arról, mi történt 1986. április 26-án és az azt követ ő hetekben a csernobili atomerőmű körzetében.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/22. számában jelent meg május 27-én.
