A kínai fogyasztók továbbra is vonakodnak az olyan kiemeltebb költésektől, mint a lakás- vagy autóvásárlás, de már bátrabban fogyasztanak, mint néhány hónappal ezelőtt. A New York Times közölt cikket arról, hogy a „zéró covid”-politika lezárultával a kínai gazdaság elkezdett talpra állni. Számokkal is alátámasztották ezt: az év első három hónapjában a gazdaság 4,5 százalékkal erősödött 2022 végéhez képest. Több gyár eközben még mindig kapacitás alatt működik, viszont az export újra erősödni kezdett. Az új lakások építésének üteme lassult, viszont az infrastrukturális és gyártási beruházások jelentősek.
A New York Times szerint ez a vártnál gyorsabb talpra állást jelent, miközben az nyilván várható volt, hogy a korlátozások feloldásával a gazdaság erősödni fog. December elején döntöttek a lezárások, illetve a tömeges tesztelés végéről, az élet ezt követően kezdhetett visszatérni a normális kerékvágásba. Az ún. „zéró covid”-politika lényege volt, hogy minden egyes fertőzöttnek igyekeztek szigorúan utána menni, és könnyedén döntöttek teljes kerületek vagy városok zár alá helyezéséről. Ez némileg szokatlan módon viszont már ellenállást kezdett kiváltani, a kínaiak sokszor pánikszerűen hagyták el a lezárásra ítélt területeket. Eközben a korlátozásokat minimálisra csökkentő nyugati államok részéről is kritizálni kezdték a kínai szigort. Végül az állam, amely először ragaszkodni látszott a lezárásokhoz, inkább engedett.
A New York Times szerint a mostani emelkedést nagyrészt a fogyasztók okozták. A kiskereskedelmi mérleg 10,6 százalékkal ugrott meg márciusban az egy évvel korábbihoz képest. A tét, mint a lap említi, jelentős, miután tavaly Kína az elmúlt évek egyik legrosszabb gazdasági eredményt produkálta. Mindezt azok után, hogy az előző két évtizedben Kína jelentette a globális növekedés egyik kiemelt motorját. Az Egyesült Államokkal közben szorosabb gazdasági viszony kezdett kialakulni, Hollywoodot számos kritika is érte azért, hogy behódol a kínai cenzoroknak az ottani piac érdekében. Az amerikai vezetés igyekezett így valamiféle távolságot is tartani Kínától, illetve a Tajvan melletti kiállással érzékeltetni, hogy vannak vitás kérdéseik. Kína a New York Times szerint mindenesetre továbbra is függ az európai és amerikai gazdaságoktól, ez viszont kölcsönös. Nehezíti viszont az együttműködést Putyin ukrajnai háborúja is, amely megosztja a nyugati és keleti államokat. Kína pedig igyekszik Oroszország melletti kiállását hangsúlyozni, bár a háborút nem támogatja nyíltan. A nyugati államok viszont azt várnák, határolódjon el jobban Moszkvától.
A Nemzetközi Valutaalap múlt héten figyelmeztetett már, hogy a világnak potenciálisan újabb gazdasági lassulással kell számolnia. A nyugati központi bankok kamatot kezdtek emelni, és egyes bankok az összeomlás szélére kerültek.
Kína a cikk szerint különböző növekedésösztönző lépéseket tett, nagy sebességű vasútvonalakba, autópályákba és hidakba fektetve be. A kínai központi bank múlt hónapban azt üzente az ország kereskedelmi bankjainak, hogy kevesebb tartalékot kell félretenniük az esetleges veszteségekre, így több szabadulhat fel hitelezésre. A kínaiak közben utazásra és étkezésre költenek jóval többet, mint a korlátozás alatt. A pekingi és sanghaji szállodák, amelyek tavaly már a lifteket is kénytelenek voltak leállítani, most hatalmas, tömött sorokkal szembesülnek. Az új vasútvonalakra, utakra és egyéb infrastruktúrára fordított kormányzati kiadások 8,8 százalékkal nőttek az első negyedévben a tavalyihoz képest. A feldolgozóipari beruházások mértéke is emelkedett hét százalékkal. Az ingatlanpiac viszont lassan kezd visszaállni, és még az új lakást vásárlók sem szívesen költenek például festésre és berendezésre.
Vannak ágazatok viszont, amelyek nem tértek magukhoz eddig a korlátozások okozta sokkból. A kínai filmszínházak harmada bedőlt, a pénztárak bevételei 55 százalékkal csökkentek a négy évvel korábbihoz képest.
