Vásárfia

Ilyentájt, az adventi időszakban évről évre szárnyra kap a hír: újabb európai nagyvárosban kapott a hagyományos karácsonyi vásár valami világnézetileg semleges elnevezést. Némelyik rendezvény nevében és szokásaiban is évszázados tradíciókat őrzött, erre valamely újonnan betelepült imám, sámán, netán vuduvarázsló érzékenységére tekintettel átcímkézik az egészet. Az új elnevezésnek még csak utalnia sem szabad a karácsonyra, mert minden keresztény jel, üzenet, tartalom mélyen sérti az Európában élő más vallásúak, netán más alapon ateisták meggyőződését. (Mellékesen jegyzem meg, hogy a jézusi üzenet a magukat kereszténynek mondó politikusok és rajongók lelkét is zavarja, de a keresztény külsőségekhez kifejezetten ragaszkodnak.) A liberális demokrácia egyik vadhajtása a félremagyarázott s ráadásul túlzásba vitt tolerancia, amelynek szellemében valódi és mesterségesen kreált kisebbségek nemegyszer abszurd igényeit is kielégítik a többség rovására. Ennek esnek áldozatul különböző keresztény szimbólumok és szokások az egyre inkább identitását vesztő Nyugaton.

HIRDETÉS

Az más kérdés, hogy a kereszténység mennyit veszít a karácsonyi vásárok névváltoztatásával? A karácsony már elég sokat veszített eredeti tartalmából, bensőséges hangulatából, amikor liturgikus és családi ünnepből a hittől független, konzum eseménnyé lett.

Beer Miklós: Nem dughatjuk homokba a fejünket | Magyar Hang

A váci püspök számára az idei karácsony fő üzenete a szegénység, kiszolgáltatottság problémájának átérzése. A teljes interjú.

A keresztény népek másfél ezer évig megelégedtek a kisded születése fölött érzett örömmel és meghatottsággal. Az egész világ kapott ajándékot, nem volt szükség arra, hogy a hívek is ajándékokat osztogassanak. Ez azért is lényeges, mert egyes kultúrtörténészek a karácsonyi ajándékozás szokását a római, Sol invictus, az újjászülető Napisten, vagyis Mithrász ünnepének hagyományaiból eredeztetik.

Ám ha a keresztények több mint ezerötszáz évig nem adtak egymásnak karácsonyi ajándékot, nem valószínű, hogy annyi idő elteltével támasztották fel a pogány hagyományt. A keresztény családokon belüli ajándékozás divatja csak a XVII–XVIII. században kezdett elterjedni. A karácsonyfa (feldíszített fenyő) állításról 1605-ből, Strasbourgból származik az első feljegyzés. Magyarországon báró Podmaniczky Frigyes, „Budapest vőlegénye”, a Szabadelvű Párt egykori elnöke emlékirataiban említi meg az első karácsonyfát 1825-ben, az egyik nagynénikéje állította. A legrégebbi népszokás a betlehemi jászol építése, amelyből az elsőt Assisi Szent Ferenc alkotta meg 1223-ban. Érdekesség, hogy a XIX. század végéig, a XX. század elejéig a katolikus családoknál inkább betlehemet építettek, míg a protestánsok inkább fenyőfát állítottak.

A beszélő Isten és a párbeszéd közösségei | Magyar Hang

Gyakran szóltunk, amikor hallgatni bölcsebb lett volna, és némák maradtunk, amikor szólni, sőt kiáltani kellett volna.

Aztán a XX. század elejétől nemcsak a fenyőfa vált általánossá, hanem a karácsony megünneplése más vallású és vallástalan családok körében is. Az ünneplők körének kiszélesedése járhatott volna azon üdvös eredménnyel is, hogy más vallásúak és vallástalanok is beszélnek és megemlékeznek Jézusról, de sajnos inkább a negatív hatások érvényesültek. Az ajándékozás, a karácsonyfa-állítás nem tartoztak az ünnep lényegi alkotóelemei közé, szakrális liturgikus jelentőségük nincsen. A szekularizált ünnepnek már csak ezek a jelenségek állnak a középpontjában. Nem mellékesen ennek az átalakulásnak a kereskedelem érdekei voltak a mozgatórugói.

A budapesti karácsonyi vásárt nem fenyegeti az átkeresztelés veszélye. (Bár ez esetben a keresztelés kifejezés nem helyénvaló, hiszen egy átcímkézéssel leszednék róla a keresztvizet.)

Európa nagyon jól jár a mi híveinkkel | Magyar Hang

Nemcsak a híveket, hanem a római katolikus egyház papságát is érinti az elvándorlás Kárpátalján – derült ki Majnek Antal püspökkel készült karácsonyi interjúnkból.

Nálunk az ünnep elvilágiasodása nem csak a kereskedelem műve, a létező szocializmus rátett egy lapáttal a keresztény tartalom pusztításában. Mi maradt? Ha a karácsonyi vásárban keressük a kereszténység életjeleit, nem sok sikerélményünk lesz. Az égett zsír gyomorforgató szaga, az ízlésborzoló giccsparádé, a bulituristák teremtette fíling a legkevésbé sem a Megváltó születését juttatja eszünkbe. Az árukészlet minden változtatás nélkül lehetne pünkösdi, de akár november 7-ei is, semmi keresztény jellege nincs, ahogy az egész vásárnak sem. Csak a neve.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

25,643lájkolóTetszik
1,792követőKövetés
14,464feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Szellemét a tűz nem égeté meg – Magyar Hang-ajánló

Látogatás 2019 roma hősénél és a keleméri bárányfarmon, interjú Ragályi Elemérrel, Böjte Csabával és Versegi Beáta coach-szerzetesnővel. Csütörtöktől itt a friss Magyar Hang!

Kiemelt cikkek

Tejfogak

Amikor gyerek voltam, tehenek bőgtek, földutak kanyarogtak, meg poros téglarakások álltak a város szélein. Azoknak lehetett búcsúzóul viszlátot inteni.

Nagyböjti edzésterv

Ünneprontás