Az egészségügyi, kórházi hulladék kezelése már a koronavírus-járvány előtt is komoly globális problémának számított. Az ENSZ egészségügyi világszervezetének (WHO) egy témában kiadott friss jelentése szerint a veszélyes hulladékok leginkább a szegényebb országokat veszélyeztetik, ahol a szemét nagy részét egyszerűen nyílt gödrökben égetik el, vagy a végletekig kihasznált, elavult égetőkben, ahol nincs szennyezés-ellenőrzés. A használt kesztyűk, tesztkészletek és fecskendők tömeges égése mérgező szennyeződéseket bocsát ki. A WHO szerint világszerte minden harmadik egészségügyi intézmény nem kezeli biztonságosan az egészségügyi hulladékot – Afrikában ez az arány még rosszabb, mintegy 60 százalékos. A Covid-19-járvány az egészségügyi hulladék mennyiségének jelentős növekedéséhez, az erőforrásokkal ellátott egészségügyi létesítmények túlfeszítettségéhez és a szilárd hulladék környezeti hatásainak súlyosbodásához vezetett.
A WHO számításai szerint 2020 márciusa és 2021 novembere között csak az ENSZ és partnerszervezetei 87 ezer tonna egyéni védőfelszerelést és egyéb egészségügyi terméket szállítottak olyan országokba, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság, vagy épp Banglades. Az anyag nagy részét felhasználták, majd kidobták. A Scientific American tudományos portál a témával foglalkozó kutatók segítségével próbált meg utánajárni, melyek e hulladékhasznosítás legkomolyabb kihívásai, és hogy milyen módok léteznek a kórházi szemét újrahasznosításának javítására.
– A világjárvány rávilágított a globális egészségügyi hulladékkezelési rendszerek elégtelenségére, amelyeknek már régóta esedékes a felülvizsgálata – véli Ruth Stringer, a Health Care Without Harm elnevezésű nemzetközi szervezet tudományos és politikai koordinátora, aki a WHO-jelentésének elkészítésében is részt vett. Ideális esetben a legtöbb egészségügyi hulladékot – a koronavírushoz vagy máshoz kapcsolódóan – sterilizálnák, majd újrahasznosítanák. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, a hulladékot fel kell osztani a különböző összetevőire, amivel sok ország nem rendelkezik.
Elég, ha vesszük példának az ötmilliós nyugat-afrikai Libériát. „Az egyik legnagyobb probléma, amellyel szembesülünk, az, hogy a hulladékot nem válogatják szét a kórházi osztályon” – mondja Amos Gborie. A Libériai Nemzeti Közegészségügyi Intézet egészségügyi-foglalkoztatási és környezeti osztályának igazgatója szerint a megfelelő irányítás már a legelején is problémás. A gondokat tetézi, hogy Libériában a kötegelt hulladék gyakran kis, rosszul ellenőrzött égetőkbe kerül, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi szabványoknak, ami a fejlődő világban – így sok afrikai országban, vagy épp Indiában – gyakori helyzet. Az égetőmű „végterméke” mérgező, szennyező anyagoktól hemzseg, és maga a hamu is veszélyes. „Vegyi anyagok, például dioxinok és furánok, amelyeket az amerikai környezetvédelmi ügynökség »valószínűsíthetően emberi rákkeltőnek« minősített, átjárják a levegőt. Szintjük több százszor nagyobb lehet, mint amennyit a légköri kibocsátásra ajánlanak” – állítja Stringer, hozzátéve, hogy az uniós határértékek tizenháromszorosát meghaladó dioxin- és furánszinteket is dokumentáltak már az orvosi hulladékégetők közelében lévő csirketojásokban. A környéken kapirgáló tyúkok és tojásaik felszívják ezeket a zsírban oldódó méreganyagokat, aztán koncentrálják ezeket a mérgező vegyi anyagokat, ami veszélyessé teszi a tojást az azt fogyasztó emberek számára.
A problémát több afrikai országban és Indiában is felismerték. Egyes országok kísérleteznek az orvosi hulladék elkülönítésének módjaival az újrahasznosítás és a biztonságosabb ártalmatlanítás céljából. A libériai kórházak például a közelmúltban elkezdték színkódolt szemeteskukákat telepíteni a hulladékok szétválogatására. A Health Care Without Harm népszerűsíti azokat a tűvágó eszközöket, amelyek megakadályozzák a fecskendőkből származó „sérüléseket”. – A tű nélkül minden oltási hulladék, beleértve az injekciós üvegeket és a csomagolást is, teljesen újrahasznosítható – állítja Stringer, aki szerint eltüntethetjük ezt a hulladékot. Az orvosi hulladékot gőzzel sterilizáló gyors kifőző berendezések további újrahasznosítási lehetőségeket biztosítanak, a gyártók pedig az újrahasznosítást szem előtt tartva tervezhetnek termékeket. A maszkok – amiből csak a szubszaharai régióban naponta 353 milliót dobnak el – például fém orrcsipeszekkel, polipropilén szűrőkkel és rugalmas fejpántokkal rendelkeznek. Ezek az alkatrészek egyetlen termékbe építve nem újrahasznosíthatók, de ha külön lehet választani ezeket, sokféleképpen újra felhasználhatók – állítják a szakemberek.
– Egy másik fontos cél, hogy elkerüljük bizonyos védőfelszerelések túlzott használatát, különösen a kesztyűket, amelyek világszerte az orvosi hulladék hatalmas részét teszik ki – erről már egy berlini mérnök beszélt az amerikai tudományos szaklapnak. Ute Pieper szerint a minimális kockázatú környezetben dolgozó egészségügyi dolgozók, például az oltóanyagokat beadó emberek gyakran használnak kesztyűt megszokásból vagy a fertőzéstől való félelemből, holott „a legtöbb bizonyíték arra utal, hogy a koronavírus-fertőzés fő útja a kilélegzett légúti részecskéken, nem pedig a szennyezett felületeken keresztül történik”. A WHO irányelvei szerint kesztyűre csak akkor lehet szükség, ha koronavírusban szenvedő betegeket ápolnak.
– Az anyagfelhasználás minimalizálásán és az újrahasznosítás előmozdításán túl jelentős környezeti előnyök származnának abból, ha a kis kórházak megszabadulnak „a kisméretű égetőktől” – mondja Pieper. Szerinte a hulladékkezelés ezekben az égetőkben „nem különbözik a nyílt égetéstől”. A probléma megoldása érdekében Amos Gborie arról beszélt, hogy osztálya a közelmúltban összeállított egy csapatot, amely összegyűjti a hulladékot a libériai fővárosban, Monroviában található egészségügyi létesítményekből, majd egy központi hulladékgyűjtőbe szállítja. A libériai tisztviselők a magánkórházaktól is kezdenek díjat beszedni, hogy „fizessék az általuk termelt hulladék kezeléséért”. Stringer szerint üdvözölni kell az ilyen változtatásokat. „Itt az ideje, hogy a biztonságos, klímaintelligens és környezeti szempontból fenntartható rendszerek létrehozására összpontosítsunk” – mondja, hozzátéve: „műszaki megoldásaink vannak, de ezek megvalósításához erőforrásokra és politikai akaratra van szükség”.
Hogy a koronavírus-járvány miatt felpörgött kórházi hulladékkezelés témája mennyire hangsúlyos, azt jól mutatja pakisztáni kutatók egy friss tanulmánya is, amelyben mesterséges intelligencia (AI) és tanulságra képes okosprogram (ML) segítségével nézték meg, hogyan lehetne optimalizálni a minél környezetbarátabb feldolgozást és az újrahasznosítást. Az amerikai Wiley tudományos kiadócsaládhoz tartozó, német ChemBioEng Review szaklapban megjelent tanulmányában a szakemberek elsősorban a hulladékkezelés néhány kritikus fázisát, így az anyag szétválasztását, osztályozását és válogatását nézték át, és egyesítették egy integrált hulladék-kezelési megközelítés bemutatása érdekében, amely tekintettel volt a WHO által meghatározott szigorúbb Covid-19 előírásokra is. „A rövid távú stratégia célja, hogy a jelenlegi rendszereket olyan speciális hulladékkezelési tevékenységekkel kell összedolgozni, mint például az útvonal-számítás optimalizálása és a hulladékkezelési idő növelése, hogy elkerüljük a felületeken esetleg jelen lévő vírus érintkezését az emberrel” – írják. Ami a hosszú távú kifutást illeti, a kutatók a hulladékgazdálkodási stratégiát és a források strukturálisabb változtatásait javasolják, kiemelve a hulladéklerakók és az időszakos tároló silók fizikai kialakítását, kiegészítve a begyűjtést követő osztályozásban kialakítandó mesterséges intelligencia alapú rendszerek használatával, illetve a koronavírussal kapcsolatos hulladékok ártalmatlanításával.
A tanulmány szerint összességében elmondható, hogy az AI/ML-alapú módszerek felhasználhatók a hulladékgazdálkodási folyamatban számos különböző tevékenység teljesítményének javítására, amelyek biztonságos, tervezhető, és egy egységes szabvány alapján történő hulladék-feldolgozást biztosíthatnak. Ez azonban a szakemberek szerint csak akkor működhet, ha az egész folyamatot teljes egészében meg tudják valósítani, azaz minden fogaskerék működik a rendszerben.
