Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak, ezúttal: Bárdos András újságírót, a 21. Század Kiadó alapítóját.
Az eladók azt mondták, most a raktárban őrzik a könyveket.
Könyvespoc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak. Ezúttal Szántó T. Gábor írót.
Sosem ott volt a törésvonal, hogy jobb- és baloldali. Hanem ott, hogy valaki tisztességes vagy sem, empatikus vagy sem, elfogadó vagy sem – Kiss Judit Ágnes írónő a cenzúrázott verséről, megosztottságról és kereszténységről. Interjú!
Milyen az, amikor újra felfedezzük saját magunk és családtagjaink személyiségét, és azt, amennyivel többek vagyunk annál, mint amit kiposztolunk? Kit köszönthetünk újra a tükörben?
A Nincs véna konceptkötetnek is beillik, Vados Anna visszatérő témáit jelentik a betegség, a kezelés, a kórház és a gyógyulás.
Zelei Miklóst többen kellett volna ismerjék, többen kellene olvassák. Sosem késő megismerkedni a műveivel.
Már lehetségesnek látszik egy olyan jövő is, amikorra szép lassan minden más, az övéktől eltérő gondolatnak minden jelét egyként fóliába rendelik.
Tóth Krisztina köteteitől éppen azt várja az ember, hogy rámutasson valamire, ami végig a szemünk előtt volt, de fogalmunk sem lehetett, hogy mit kezdjünk vele. Ilyen az Ahonnan látni az eget is.
Bernard Pascuito könyve az utolsó szűk évének tükrében vizsgálja Romy Schneider elsöprő és szívbemarkolóan fájdalmas életutját.
Zsebők Csaba saját útját keresi, nem hajlandó beállni a szekértáborokba, a trianoni trauma kapcsán is azt kutatja, hogyan lehet felülemelkedni a megosztottságon.
Kétszáz éve született Petőfi Sándor, a bicentenáriumra időzítve pedig számos ifjúsági könyv jelenik meg, amelyek a költővel foglalkoznak, vagy éppen a Petőfi-életműből merítenek inspirációt. Ilyenekből szemezgettünk.
Györffy Miklós regénye azért is érdekes, mert nem a megszokott oldalról közelít belső ellenálláshoz és külföldre emigráláshoz.
Vajon milyen lehet majd száz év múlva egy „elfeledett íróink” kötetet olvasni? Benne mindazokkal, akik ma mindennapjaink részét képezik.
Engem elismeréssel elsősorban azok a megjelenések töltenek el, ahol a Petőfi-szövegeket nem takarják ki az intézmények/intézményesülő emberek/szervek/egyebek.