Van itten valaki, aki szerint a pápalátogatás kapcsán azért hánytorgatják fel neki nyolc éve írott mocskolódásait, mert a ballib sajtót az amerikai nagykövet erre utasította. Hülyének lenni emberi jog – ezt is egy volt Fidesz-vezetőtől tudjuk –, na de ennyire? Az eszébe sem jut ennek a valakinek, hogy éppen ő hívta fel a figyelmet önmagára, amikor pár nappal a pápalátogatás előtt felszólította a békemenetek résztvevőit, hogy tömegesen látogassák a pápa részvételével és/vagy tiszteletére tartandó rendezvényeket, mert ennek „politikai üzenete” is lenne?
A felhördülés hatására magyarázkodni kezdett, hogy már nem is úgy vélekedik a pápáról, mint annak idején. Ám ez a mentegetőzés megint csak furára sikeredett. Idézem: „… akkor én még protestáns, egész pontosan evangélikus voltam. Mint katolicizmuson kívüli, mondjuk ennyiben volt fölmentésem, hogy mondhattam.” Jól értem: ha valaki evangélikus, akkor már mondhat a katolikus egyházfőre mindenféle ocsmányságot, használhat sértő és dehonesztáló jelzőket, minősítheti gazembernek a világ egyik legfontosabb méltóságát betöltő, azt számtalan tettével kiérdemelt, tisztességben megőszült személyiséget? „Fölmentése” van? A francokat!
Magam nem vagyok vallásos: se evangélikus, se katolikus, se másmilyen. Sőt, még hívő sem vagyok. De hitetlenként is őszinte tisztelettel figyelem Ferenc pápa megnyilvánulásait, legyen szó akár a szegényekről, akár a migrációról, netán a környezetpusztításról. És nem csak azért, mert rendkívül okosakat mond, hanem mert szavai – a politikusok és mindenféle lakájaik tanulhatnának tőle – összhangban vannak a tetteivel, egész életével: hiteles ember! Ateistaként persze sok mindennel nem értek egyet, amit a pápa Istenről, hitről, vallásról ír vagy mond. De ettől még eszembe nem jutna őt vagy nézeteit becsmérelni, ócsárolni vagy gyalázni. És ez nem valami érdem. Az ellenkezője viszont abnormális, torz és beteges.
