Lesznek-e olyan szereplők, akik képesek létrehozni, adott esetben kikényszeríteni egy olyan ellenzéki szövetséget, amely új minőséget hoz az „eladhatatlan” pártok összefogásához képest.
Pápay György
Elsőként szögezzük le: Orbán Viktor halálát kívánni vállalhatatlan. Akik valóban elutasítják ezt a rendszert, aligha kívánhatnak mást, mint Orbán Viktor „klasszikus” politikai bukását, hiába tűnik ez ma nehezen elképzelhetőnek.
Eleve némileg komikus, hogy ismét Európa legnagyobb parlamenti felhatalmazással rendelkező kormánya érzi úgy: kétharmados többsége nem biztosít számára kellő mozgásteret a válsághelyzet kezeléséhez.
A fideszes többség fokozatos kikovácsolásának történetéből nem a totális apátia az egyetlen levonható konklúzió. Érdemes inkább azt észrevenni, mennyivel kevésbé statikus a választói magatartás, mint ahogy azt az ellenzék hosszú éveken át feltételezte.
Az Orbán utáni korszak fő kérdése minden bizonnyal az lesz, feltölthetők-e újra tartalommal a plurális demokrácia megmaradt kulisszái.
Ennyi erővel bármelyik fideszes politikus köztársasági elnök lehetne: sajnos nem túlzás kimondani, hogy Novák Katalin csereszabatos.
Nem szabad az ellenzéknek az uniós támogatások befagyasztása mellett érvelnie: mert az nyilvánvalóan nem szolgálja az ország érdekét. Ehelyett azok decentralizált elosztását kell követelnie.
Vállalhat-e ma mást, többet az ellenzék annál, mint hogy kiáll a hatalommal szemben az eszköztelenül maradtakért?
Egy ennyire kedvezőtlen lejtésű pályán mit sem ér a megszokott ellenzéki rutinpolitizálás. Ezért fontos, hogy elismerjük azon szereplők teljesítményét, akikben legalább a hajlandóság megvan arra, hogy kilépjenek annak keretei közül.
Tehetnénk egy próbát azzal az eretnek elgondolással, hogy előbb építsünk valós társadalmi támogatottságú pártokat, és majd egy-egy választási helyzetben meglátjuk, ezek miként tudnak együttműködni a kormánnyal szemben.
Amikor Magyarország politikai sorsa valóban eldőlt, az az előző, 2018-as választás volt. Mindaz, ami ezen a télies tavaszi vasárnapon történt, logikusan következik az akkor született kétharmadból.
Nincs benne a fejlődés lehetősége az általa felépített „a nép egyszerű fiából lett furfangos vezető” karakterben, aki bal kezével letörli szája széléről a pörköltszaftot, miközben jobb kezével megálljt parancsol a Magyarország ellen áskálódó nagyhatalmaknak.